Hvari nyaralás - az előkészületek

Élményekkel és szuvenírekkel megrakva, csokibarnán és ép tagokkal érkeztünk vissza ma hajnalban Budapestre.
Azóta megvolt a vízszintes alvás, lement két adag mosás, és megnéztem, mi történt a nagyvilágban. Többek között az ősz miatt sápitoztak a népek. És tessék, melegebb van, mint július végén. Az időjárást tekintve mintha még mindig Hvaron lennék... mintha...

Az utóbbi egy hét leginkább arról szólt, hogy melyik partszakaszt válasszuk ki aznapi fürdésünk célpontjául, vagy hogy hol fogyasszuk el vacsoránkat (értsd: hol verjük el azt a sok fityinget, amit nem a szervezett útra költöttünk).

Következzen az élménybeszámoló!

Nyár elején az volt a koncepció, hogy csináljunk egy költséghatékony nyaralást. Ehhez fapados járatokat és buszútvonalakat néztem, mert az öreg autóval való világjárás idén már szóba sem jöhetett.
A nyaralás megkezdése előtt két hónappal foglaltuk le a buszutat Splitig az Orangeways-nél, ahol akkor már csak az utolsó (!) sorban volt hely.

Tanulság 1. Ha az ember nem maga vezet, érdemes hónapokkal (értsd: több mint két hónappal) előre foglalni.

A szállást egy hónappal a nyaralás előtt foglaltuk le az adriatic.hr oldalon (azért reklámozom, mert tényleg jó az oldal, mindent be lehet állítani, ami a nyaralónak kénye-kedve, a szállás pedig olyan volt, mint a képeken). És itt kb. el is vesztette költséghatékonyságát a szabadság, ugyanis Hvar egy ... (ide olyan szépségeket helyettesíthet be az ember, amilyen neki tetszik) drága hely.

Szóval Orangeways. Voltak fenntartásaim, olvastam a rémhíreket még 2006-ból (akkor több esetben is előfordult, hogy több személynek is eladták ugyanazt a helyjegyet), de az már öt éve volt, mostanában ilyen problémákról nem olvastam.
Mondjuk az is csak duma, hogy forrócsokit kínálnak többször is az út folyamán. Üdítőt, vizet és valami gépből forró italt (kávé, kapuccsínó) adnak, ha kérsz, de fizetni is kell érte. A fülhallgató sem ingyenes manapság (igaz, nem is nagy pénz az a 100 Ft), mindenképpen érdemes sajátot vinni.

Nem olvastam a témában szakvéleményeket, de már fél óra alatt levettem, hogy az Orangeways járatai nem a kényelmükről híresek. Izgalmas dizájn, kényelmetlen, műbőr ülések. Az utolsó sorban a helyekkel az a baj, hogy gyakorlatilag alig mozdíthatóak. Öt centit előre lehet húzni, de erre csak az utazás utolsó fázisában jöttünk rá.

Amikor a Népligetben megfelelő fáradtsággal (délelőtt fodrász, munka, készülődés, egy órás várakozás a buszra) elnyúltam, azaz próbáltam elnyúlni, mert nem túl sok a hely a "szamárpadban", és végre elaludtam, felszállt az előttem ülő, és úgy hátradöntötte az ülését, hogy utána kénytelen voltam az út hátralevő részét vigyázzülésben tölteni a 20 centis fennmaradó helyen. Életem legrosszabb buszozása volt. Belátom, gyakorolnom kéne a társasutazást...

Tanulság 2. A járatokon az utolsó három sor a legrosszabb. Az utolsó 5 ülés szimplán pocsék, ha már csak az üres, inkább válasszon az ember más járatot. Az előtte levő két sor esetében a kilátás csapnivaló a buszra ragasztott reklám miatt.

Tipp: Ősi ellenségünknek megkeseríthetjük utazását az utolsó sorok egyikével. Ajánlott 150 cm-en és 10 éven felülieknek. Kisgyermekek nem érdemlik meg ezt a kegyet.

Tagadhatatlan előnye a buszozásnak - függetlenül a társaságtól és minden kényelmetlenségtől - azonban az, hogy visznek, és nem saját magadnak kell nyomni a gázpedált. És ezért talán érdemes a fenti néhány sort akár figyelmen kívül is hagyni.


Na folyt köv.

Nyaralás előtt fél perccel

És igen! Amire oly rég vártam, végre elérkezett! Mostantól nyaralok!
Persze ehhez tegnap vért kellett izzadnom, és a portás bácsinak úgy kellett kirúgdosnia az épületből fél 10kor. És még ma is volt munkám. Azt hiszem, többet nem megyek el nyaralni, ha 14 órázni kell előtte a héten kétszer is. Mondjuk az egyik a költözés miatt volt.

Szóval megvót a költözés. Tegnap már csak mint idegen tettem látogatást azon a szinten, ahol olyen sok időt lehúztunk. Bár csukott szemmel is eltaláltam a megfelelő helyiségekbe (régen kellett érteni effélékhez, amikor este jártam haza... ja, most is), most idegennek tűnt az egész. Pedig még csak egy hete vagyok ott.

Az új helyem az első nap rettenetes volt. Minden bajom volt, sajgott a szemem, és lüktetett a fejem. Nem tudom, hogy a kialvatlanságtól-e, vagy csak az újdonság varázsa hatott rám így, de gondoltam, kipróbálok pár feng shuis szemfényvesztést, hátha.

Arrébb ültem 10 centivel, ahol már nem az ablak alatt és még nem is az ajtóval szemben ülök, és szemben velem a szekrény tetejére feldobtam egy futónövényt. Most jobb. Lehet, hogy csak megszokás kérdése. :)

A szombati nyári Holfényconról talán majd máskor, ha lesz időm (nem lesz) a nyaralás után.
Juj, el sem hiszem, hogy holnap már az Adriában fogom próbálgatni az új békatalpat!!!! :D

Kánikula

Most szeressem, vagy se? A verejtékemmel az Aral-tavat lehetne újra lehetne tölteni, és minden tiszteletem ilyenkor férfi munkatársaimnak, hogy hosszú nadrágban és zárt cipőben képesek elviselni a létet, mi több, talán még dolgozni is tudnak. Bár erről vannak kétségeim...
Miután éppen bekrepált a venti, és a légkondi felsőkategóriás hivatalnoknak jár (lásd a tetőtérbe, ahova hamarosan költözünk), az ember csak arra tud koncentrálni, hogy egyben tartsa a szervezetét, mielőtt az diszkréten elszublimálna.

Ennek ellensúlyozására ma és holnap rövidített munkanap került elrendelésre. Ahhoz képest, hogy ma túlórázni akartam, hogy valamennyire pótoljam a lemaradást... szépen kiváltottam a kis könyvecskémet a nyaralásra, és rohantam haza. Nem vártam meg, míg az ablakon besüt a nap. :)

Lányos csevej

Épp most ért véget a tali a lyányokkal. Nagyon jól éreztem magam, egy dizájncukrászdában többek között megünnepeltük a szülinapomat. (Az egyik ajándékról hamarosan DIY post is lesz. :)) Na meg persze dumáltunk. A csacsogás, a torta és a bodzás jégkáa kitűnően fellazították a munkában összeállt agyamat. Sajnos kb. másfél havonta látom őket, és lélektani hátrányban is vagyok kettejükkel szemben, mert ők eléggé képben vannak egymás életével. Én meg csak futok az események után.

Csakúgy, mint a munkahelyemen. Egyre kevesebb az esély, hogy utolérjem magam a két embert kívánó munkakörökben. Az azonnali munkáimmal is több napos lemaradásban vagyok... sallala!!! (érik már a fegyelmi! trallala! haha!).
A hab a tortán az egy hete húzódó költözködés. A holnapom és a holnaputánom erről fog szólni. Ma elbúcsúztattuk szép szobáinkat (csaknem 3,5 évet húztam le ugyanazon a helyen, akkor került kialakításra, amikor oda kerültem), tetőtérben kezdjük az új életet. Nem kecsegtettek sok jóval... Meglátjuk...

Valami hiányzik

Furcsa hallucinációk gyötörnek az elmúlt két napban: azt képzelem, hogy otthon ücsörgök kint a jó meleg napsütésben, és mangát olvasok. Meg távoli horvát szigetekről álmodozom... hja, valóban távol, még két és fél hét...
Ma például macok illata rohanta meg szaglószervem receptorait. Ami ugyebár teljes képtelenség. A lángosos több száz méterre van innét. Azt hiszem, az evéshiánynak köszönhetem. Mindegy, hamarosan pótolom az ebédet. :)

Szervezetem és agyam lassan, de biztosan feladja a harcot, hogy behozza azt a hihetetlen mértékű lemaradásomat, amit a munkaerőhiány eredményez. Egyre több idegszálam fürdőzik Hvar partjainál.
Azt a két és fél hetet már fél lábbal is kibírom (lelkesítő szöveg A Szerk.)! És milyen kár, hogy csak egy hétig fog tartani... De a legjobb ebbe nem is belegondolni.

Valami hiányzik:
Egy kerék
Egy-két életképes agysejt, mert a mostaniakat már elgondolkodtam
Egy szabad délután
Egy segítő kéz
meg egy kis kaja...

Csaknem két hete tart már az irodai ámokfutásom. Fejben sem tudom már tartani, hány feladat áll mögöttem, hány vár még elkészítésre, és legfőképp nem merek belegondolni, hánynak járt már le a határideje.
Sőt, azt sem tudom, meddig tart ez a hajtás. .. de még ebbe a 3 sorba is belealudtam.
Ma a tetejébe az egész hivatalban egyedül nekem nem volt internet hozzáférésem: leszakadtam a hálózatról, az informatikusok meg költözés miatt nem voltak rajta.
Bámulatos, mennyire hozzá van nőve az egyszeri ügyintézőhöz az internet: levelezés, adatgyűjtés, jogszabályok keresése... a pendrive-ozás nem menő.

Igazgatási szünet

Ma 5 gépnél dolgoztam hosszabb-rövidebb ideig. Jó ez az "igazgatási szünet", az ember feszegeti tűrőképessége határait. Szerintem simán tudtam helyettesíteni 4 embert, bár a saját munkámat így kissé hanyagoltam, és csak munkaidő után jutottam oda, hogy valamit is kezdjek vele.
No de sebaj, egyszer eljön az én időm is, én is elmegyek szabira!

It's cherry time!

The other day we (me and my friend) celebrated one of my best friend's birthday. We had a nice afternoon, had picnic at the bank of the River Danube (Duna).
I bought her a Lego tabletop game, but something was still missing. I wanted to give her a personal gift too. I knew, I didn't have too much time, only one night or so.
I know that she likes cherries very much, especially hung on her ears. That was the basic concept. :)

And after that, in less than half an hour:

Adorable cherries

It's very easy! I only used red felt balls (better to say beads), green felt for the leaf, a badge needle, some green thread for the stalk and for the nervation and four black beeds (for the eyes of course).
That's it! :)

Nyári limonádé bejegyzés

Idejét sem tudom, mikor írtam utoljára... pedig izgalmas 2 hónapom volt. Mindenféle készülődés, majd részvétel kellemesebbnél kellemesebb eseményeken, csak sajnos olyan kevés szabadidőm maradt, hogy az nem volt elég szinte semmire.

A nyárelő egyik legjobb napja az volt, amikor Zsófi leánybúcsújára Orsival egy fantáziadús fényképalbumot állítottunk össze. Persze nem a szkrepbuking volt a poén az egészben, arra majdnem bárki képes. Azokat az időket idézte vissza, amikor a nyári szünetekben csak alkottunk és alkottunk Orsival. Akkor megállíthatalan volt a kreativitásunk, akárcsak most.
Aztán pesze ott volt Zsófi leánybúcsúja, amelyről vegyes érzelmekkel távoztam. Sokat segítettem a szervezésben, szívügyemnek éreztem azt, hogy az este jól sikerüljön, ennek ellenére nem sok ötletem került hasznosításra.
Az esküvőre megvarrtam az első ruhámat (a minap az Artz modellben pontosan ugyanolyan szabású ruhát láttam... 30 ezer Ft-tal drágábban...). Nem sokat aludtam az esküvő előtti nap, a ruháért hatalmas karikákkal fizettem. A szemem alatt...
Meglepetésemre maga az esküvő, pontosabban a lagzi - függetlenül erkölcsi nézeteimtől - tetszett, remekül éreztem magam. Ebben nem kis szerepe volt a zenekarnak, akik nagyon tudtak, no meg a lampioneregetésnek, amelyet fiatal és idős egyaránt élvezett.

Másnap megünnepelte a rokonság a nagybátyám 70. szülinapját. A pihenés ismét elmaradt, ugyanis egy komplett ciányzenekar (cimbalmossal!) húzta a talpalávalót.

Voltam meglepi szülinapon (baki: mire az ünnepelt megérkezett, leégtek a gyertyák, köszönhetően egy esőfelhőnek, ami miatt a díszvendég késett), egy ballagáson, a Balatonnál, Velencei tónál, piknik a Kopaszi gáton.

Egyvalami nem jött össze: a szabi. A ház majdnem ugyanúgy áll, mint egy éve, amikor megvettük. Épp csak a festés van kész. És még azt mondják, hogy a kormánytisztviselői szakma nyugdíjas állás!...
Várom már a szeptemberi nyaralást...

Plants vs. Zombies

This time I'd like to post a handmade birthday gift to a friend of mine (perhaps future relative) who likes to play PC games.
I made it for his 30th birthday, so I had to create something remarkable.

I think I did.

Friendly zombiehand

Ingredients:

1 pot (throw hardly used cat litter in it)
1 hand (dig a fresh, glutinous undead and detach the hand from the useless body or simply use the more boring clay, which dries on air and then paint it with acrilyc paint)
1 flower (don't forget, real flowers don't live for a long time, so use a handmade flower from felt and wire)

Rolleres Barbie

Tegnap több, mint valószínű, hogy Budapest legvagányabb csaja voltam...

... amint tovacikáztam az emberek között narancssárga rolleremmel.

Íme az én kis járművem pirosabb és tisztább tesója

Remélhetőleg nem hatott nagyon nyögvenyelősnek kívülről nézve, mert az út végére azért elfáradtam. Nincs kondim, na.
Először próbálkoztam a Margit-hídon átevickélni, de az még felejtős azon az 1 m-nyi széles úton. A Haller utcától a Blaháig már sínen volt a dolog, természetesen betartva a közlekedési szabályokat (piros lámpán nem megy át az ember, mert megbüntetik).
De ami a legeslegjobb volt (leszámítva a rám tapadt tekinteteket és nadrágot), hogy rajtam kívül 3, azaz három rollerost láttam még jártamban-keltemben (egyikük nagyon profin tolta, még bicajos maszkja is volt). Nem vagyok már egyedül... vagy csak ritkán járok a városban?

Gurulós szokásomat továbbra is szándékozom fenntartani. Igazából nem sokkal lassabb, mint a villamos, valamint közeleg a nyár, és ugyebár a löttyedt izmok a kritikus területeken nem túl bizalomgerjesztőek senki számára.

Előretolt Péntek13

Ez nem az én napom.

• A beléptető kártyámat még soha nem felejtettem el magammal hozni, ma sikerült.
• Egy fél váza vizet magamra öntöttem reggel, na meg a padlóra (bár az nem érintett érzékenyen).
• Hideg volt, és fáztam.
• Úgy általában figyelmetlen vagyok, elnézek, bénázok, ügyetlenkedek.
• Rengeteg a munka, és képtelen vagyok koncentrálni (Kérek egy embert most azonnal, aki dolgozik mellettem és persze gondolkodik is helyettem!). Pedig tegnap még az eszemben is volt, hogy valamit kéne dolgozni, és a hétvége pörgése miatt nem emlékeztem, hogy van munka...
• Azt hittem, már túl vagyok rajta, de még mindig fáj, hogy olyan emberek távolodtak el tőlem, akikkel kiskorom óta jóban vagyok.
• Nagy valószínűséggel elköltöztetik az igazgatóságot velem együtt (3 éve, amióta csak itt dolgozom, ugyanott ülök. Emberek jöttek-mentek, de én stabilan maradtam. Most egy nagydohányos szobát szemeltek ki nekünk többek között. Na én oda nem megyek!!!).

Mondjuk ezek csak apró bosszúságok, de ma lehet, hogy ezeknek köszönhetően hajnalban megyek ágyba... És nem, nem vagyok munkalkoholista.

Vége van már a hétnek

Két nap alatt annyi program gyűlt össze, mint máskor egy hónapban.
Miután lászas kutakodásba fogtunk a kollégákkal a nászajándék piacon, vettem néhány virágot, majd azokat lepasszoltam Apunak, majd rohantam megvenni a nyuszis borstörőt (igen, ez lett a nászajándék). Infarktusközeli állapotba kerültem, amikor a villamos nem jött, majd csak az Oktogonig demonstrációból kifolyólag. Miután kikerültem a fél várost, elértem célpontomat abban a pillanatban, amikor indulnom kellett volna, de azért csak beestem a leánybúcsú szervezőbizottsági megbeszélésre, bár eddig az ötleteim 10%-t láttam visszaköszönni.

Jelentős késést összeszedve érkeztem a Móriczra, majd azon kaptam magam, hogy már Szfváron vagyok egy anyáknapi műsoron. Tisztára olyanok voltunk, mint ... akik sokan vannak, és hozzák az egész pereputtyot erődemonstráció céljából.
Utána plázázás és fagyizás.
Este volt valami sörözés is, de nem nagyon emlékszem rá. Az egy dolog, hogy nem vagyok képes sört inni, de mostanra beütött a hajnalig tartó nászajándék-bortartó csinosítás mellékhatása is. Annyi bizonyos, hogy poénos voltam és fáztam.

Szombaton a kiadós reggelit az ajándék kísérőlevelével való bíbelődés követte. Majd úgy elment az idő, hogy Pest felé, menet közben kellett átöltöznöm (27 idegen igen, nem? :)). Amikor majdnem azt hittem, időben odaérek a szertartásra, az M0-on elkeztek dolgozni a jómunkásemberek. Állítólag a híd belsejében folyt a munka - a tájékoztató tábla alapján -, de én biztosra veszem a pókerpartit és a grillezést egy másik helyszínen.

Végül nem maradtam le sok mindenről, a menyasszony gyönyörű volt, a vőlegény hangja megilletődöttebb. Az ajándékokat lepasszoltuk, a kanárisárga Hummeren való távozást már nem vártam meg, a többi kollégával elszeleltem még a közös fénykép előtt...

... mert hivatalos voltam egy grillpartira. Na nem az M0-on dolgozó munkásokéra, csak otthonra. Anyu kitett magáért, muszáj bevágódni Dé apukájánál. Szerintem a halászlével sikerült.
Végül mindenki hazament, és a Mariska is befejezte a mosogatást hajnali fél háromra.

Akadnak napok, amikor szívesen pörögnék a heti hajtás megkezdése előtt. A mai nap nyugis volt.


Szeretem a valóságshow-k végét, amikor szép lassan lekapcsolják az összes lámpát, és pihenőállásba teszik a kamerákat...

És a mai Üzenet: "Mi a boldogság? Sok kicsi öröm." (bezzeg a szerzőjét már nem jegyeztem meg :( )

Egy jól sikerült alapozófestés

A: Látom, milyen szépen kifestetted a körmödet!
B: Jaj, de hát mivel fog az lejönni?
D: Idővel!

Lilitu

No, it isn't a T-mobile commercial. This is my first finished miniature painting I've ever made. Although she is a bad character in the game Malifaux her "dress" isn't "femme fatale" at all. Not even black or red, I'd rather call bridal. But this is the period of marriages, so why not?




Lilitu front





Lilitu back




Húsvét

Elkapott a blogolási láz. Biztosíthatok mindenkit, hogy gyors lefolyású. Az egész napos pörgés után (lásd Hamupipőke Oktatási Centrum gyorstalpaló felkészítője) most csak ülök, és nézek ki a fejemből. Lassan már onnan sem. Teli hassal természetesen.

Nagy fájdalmam, hogy ez az évnek az egyetlen időszaka, amikor húsvéti sonkát lehet enni. Na, most aztán bizonyára megmondtam a tutit. Bár ha már itt tartunk, szívesen ennék a szülinapomon is húsvéti sonkát. Vagy karácsonykor. Pontypótlónak.

További fájdalmas pontként érint, hogy elnyílt az aranyeső (amit a wikipédia nemes egyszerűséggel csak aranyfának hív, persze senki más nem, a legelvetemültebb botanikusokat és tudálékos hétvégi balkonkertészeket leszámítva), a nárcisz, tulipán és a cseresznye. Cserébe ez volt az első húsvéti vacsoránk, amit a szabadban költöttünk el. Valószínűleg több se lesz. Bár a globális felmelegedés még megtréfálhat a későbbiek során egy-két trópusi hawaii-partis-fűszoknyás húsvéttal.

Because it's Easter

I made these photos last year. Happy Easter to everyone!

Egy kicsi önsajnálat mindenkinek kell

Ma ismét elaludtam a kanapén. Háromnegyed ötkor felébredtem, még sötét volt odakint. Gondoltam, nem alszom vissza, legalább hasznosan fogom eltölteni az időmet, dolgozom egy kicsit. Ennyit korszakalkotó terveimről: két órája volt mindez, és még ki se nyitottam a munkát. A blog csinosítgatása fontosabb volt, meg minden más is...

Ha már az idő került szóba, tegnap Zsófi írt egy gondolatébresztő bejegyzést. Döbbenetes, hogy az embereknek mennyi mindenre van idejük. Vagy csak nekem nincs, mert 1. talán hülyeségekre pazarlom, 2. lassú vagyok (az optimisták ezt alaposságnak hívják...)?

Meg kéne tanulnom elengedni a hivatali munkát - egyelőre nem tudom, hogy kell, nincs még évtizedes tapasztalatom -, néha társaságba menni (már lassan meg sem ismerem a barátnőimet), vagy csak végignézni egy filmet (és nem belealudni az első 10-20 perc után). Új hobbikat szeretnék kipróbálni, de egyelőre csak addig jutottam, hogy a neten bámészkodjak mindenféle kreatív blogokon.

Reménykedem, hogy ez csak egy átmeneti állapot, hamarosan normalizálódik a munkaidő is, és akkor többet tudok egyéb dolgokkal foglalkozni. Például, hogy milyen színű legyen a fal.

Húsvét előtt

Ma kaptam Aputól egy szalmanyuszit. Ez csak azért figyelemreméltó, mert Apunak egyáltalán nem szokása, hogy a család nőtagjait ajándékkal lepje meg. Öcsém este rántott sajtot készített, ez szintén nem szokás. Sem a sajt, sem a meleg vacsi, sem öcsém konyhaművészete.
Csupa meglepetés ez a mai nap.

Takarítás közben még néhány porcicával is találkoztam.

Gondolatfoszlányok... nem, ma nem gondolkodom

Ma el is felejtettem, hogy be van dugulva a fülem. A munkahelyen húsvéti sonkakóstolás és az előtte való fejvesztett futam teljesen elfelejtette velem, hogy fél fülemre süket vagyok. Jövő csütörtökig tart még ez a csodás állapot, vagyis van indokom arra, hogy azt halljak meg, amit akarok.

A minap azt álmodtam, hogy zseniális ajándékötleteket sorolok egy barátnőmnek a másik szülinapjára. Kár, hogy hallotta az egészet, és kár, hogy mire felébredtem, elfelejtettem, hogy mik voltak azok a korszakalkotó tervek...
Hmm... talán indokolatlanul sok szót írok egybe (vannak indokaim... nagyon is jók :))) )...

Aztán megnéztük a Ponyvelegényt, melyben Petya alakította az egyik főszerepet. Hogy kicsoda Petya? Idestova 14 éve ismerem, akkor is pot úgy nézett ki, mint most, csak 10 kilóval könnyebb volt, szóval mégsem, de a dumája már akkor is egetrengető volt. Azt hiszem, manapság már csak azok szólítják Petyának, akik kölyökkutya korából ismerik.
Szóval Petya amellett, hogy lehengerlő a humora, a világ egyik nagy fredasztere. Ezt bizonyította a szalagavatómon, ezerkilencszázakárhányban, ahol szintén viccet csinált a polkánkból. De legalább élveztük. Petya egyéniség, majdnemceleb szösziket csábít a darabban, persze nem csak azokat, hanem vöröseket és barnákat is. De ha már itt tartunk, az is csak a neves pszichianalitikus professzor, Dr. Waldenstein.
A darabot mindenkinek ajánlom (haha, az utolsó előadások egyikére sikerült jegyet kapnunk), annak ellenére, hogy 3 órát ülni egy fadobogón egyhén hajlott testtartásban nem egy leányálom, mi több, kemény kétnapi munka az eredeti gerincfelépítést visszanyerni. Cserébe a megszokott, metrón bemutatott unalmas, álmos fapofát is a szögre akasztja az ember az alatt az idő alatt. Nekem arom valamennyi izma működésben volt azalatt a három felvonás alatt. Egyrészt, mert még soha nem láttam Petyát színészkedni (ez már önmagában is humorfaktor), másrészt mert tényleg nagyon vicces volt a darab.
A szünetben elcsíptünk egy improvizációt Bélavárinétól, aki mint rendes cseléd, berendezte a szobát, és tessékelt kifelé "miértnemisznakvalamit" mormogással a bajsza alatt. Az egyik néző még segíteni is akart neki, de ő könnyedén elhessegette.

Tegnap sikeresen csatangoltam vagy fél órát a VM útvesztőiben. Tetszik az az épület kívülről és belülről is. Párhuzamos folyosók, amelyeket mindenféle mellékfolyosókkal lehet levágni, "minikert" és jó pár szobor egyik-másik sarokban. Nem mintha a mostani munkahelyemet nem szeretném, de ott van páternoszter, amit most már egészen rutinosan használok.
Valahogy vonzanak a régi épületek. Valószínűleg én is vonzom őket, különben nem bírnánk egymást huzamosabb ideig. :)

A hétvégén meg megtartottuk első vendéglátásunkat a háznál (nem -ban, mert erreől még nincs értelme beszélni). Szalonnasütés, enyhe fagyoskodás, büszkélkedés a kelő borsóval és hagymával. Haladunk na, ha nem is látható léptekkel.

Legújabb kreatív foglalkozási listám közé felvettem a béna stratégiai játékok szép szereplőinek kidekorálását. Nem hatnak meg kifejezetten ezek a játékok (lásd Warhammer 40k, Malifaux stb.), de lenyűgözően kidolgozott figurákat árulnak, amelyek ordítanak azért, hogy valaki kifesse őket.
Hát én szívesen vállakozom!

Egy születésnap

A múlt hét egy nagyszabású születésnap előkészületeivel telt. Amikor nem a munkahelyen voltam, akkor gőzerővel válogattam az évek során felhalmozott digitális képeket, és próbáltam kiválasztani a legfrappánsabbakat.
Fantasztikus volt az időutazás, amely a már rég elfeledett képek nézegetésével telt. Én ugyan nem változtam sokat, de a mára kamaszkorba lépett unokatesóim akkor édes kicsi "angyalkák" voltak. Mára eltűntek a gyermeki pofik, helyüket a nagy arcok és a szemceruza vették át. Ez igazából normális. Az én gyerekeim majd valószínűleg már sztaniolba csavarva mennek ki az utcára (hasonló éltkorban természetesen), vagy lehet, hogy addigra visszatér a viktoriánus divat.

Szóval a szombati ünneplés jól sikerült, az asztal roskadásig megtelt kajával és a rokonsággal. A nagynéném egyik ámulatból a könnyezésbe esett. Aztán persze ott volt minden szülinapi kellék: torta, tűzijáték, lufik, ibolyacsokrok és ajándékok. Na meg persze két gyertya: egy 8-as és egy 0.

Hiába vagyok az elektromos kütyük elkötelezett híve, egy bizonyos kor fölött már nem illik ilyeneket venni az embernek. Így a digitális képkeret a lecsóba, a kinyomtatott papírképek egy albumba kerültek. Persze az egész rokonság a csodájára járt, ők is múltat idéztek, alá is írták, és szellemes képaláírásokat találtunk ki.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a borsók a kertben arra várnak, hogy végre kikeljenek.)

Öngól

Én: Úgy sajnálom szegény öcsémet, hogy nincs egy normális nője...
D: Miért? Nekem talán van???

Az első sztupa

Miközben hazafelé jöttünk vidékről, az út mentén pihenésképpen megálltunk egy arra járó sztupánál.
Mivel én nem tudok sokat semmit az efféle létesítményekről, örömmel ugrottam ki a kocsiból.

A szent helyen kicsit átjárt a buddhizmus szelleme. A megvilágosodás azért távolabb van, de olyan jó nyugi volt ott. A szentély járt, én is körbejártam (orvosi javaslatra az óra járásával megegyező irányban illik), és közben jókívánságot is lehet küldeni. Megtettem.

Azt nem tudom, hogy a világbéke rajtam múlik-e, de ott tényleg kicsit lecsillapodott háborgó lelkem.

Komolytalan konyhakert

Az elmúlt hét a szorgos hangya üzemmódban telt, "sok" szabival, kevés munkahelyi munkával, annál több kertivel.

Épül és szépül a kertünk, jelentem. A hosszú hétvége programjai között szerepelt, hogy a görnyedő kerítést javarészt megszabadítottam az erdei iszalag áradattól, amlyet a föld színéről is száműztünk később. Néhány tuskó, erdei magonc és elhalt gally is áldozatunkul esett. Metszőollózásból erősödtem, hamarosan a metsző cukahara következik. Fényezésképpen mondva, mostanra elég jól bánok eme fegyverrel.
Vashiányom a kertből pótolom. Talán sikerül abból a néhány száz kiló rozsdás halmazból, amelyet előástunk az egyik dombocska mögül.
A lemosópermetezés is megvolt. Miközben Aput néztem, a szellemirtókra gondoltam. Csak nekik nem volt vagány sárga védőszemüvegük.

 Előtte














Utána



















Komolytalan konyhakert is kialakításra került: kb. 5nm-nyi, néhány év alatt szépen beállt gyepet sikerült a férfiembereknek néhány óra alatt feltörniük, Dinoszaurusz öccse felfedezte a panelen túli élővilágot (már megérte túrni, legalább megtudta, mi az a pajor), és a dughagyma, petrezselyem és sárgarépa próbajelleggel elvetésre került.

Az eresz fent van, nem vártuk meg, míg a munkások 5 hónap után sem jönnek ki, és a falmosás is szépen halad (0,5nm/óra). Nem tudom, ki festette olyan hányás bőr-korall-rózsaszín-bézs árnyalatúra, de soha többé ne tegye.

Volt egy darab munkanapom, de erre nem vesztegetek szót.

Költöztetésben is szintet léptünk: az Ewokszok a hatodikról a nyolcadikra emelkedtek, persze néhány km-rel odébb. Az új lakás olyannyira retró, hogy néhány kiegészítő egytől egyig itthon is megtalálható van/volt.

Elkezdtem festeni az első figurámat. A Kicsi Ewoksz rám bízta szabad kezet adva (nem is, mert nem engedte a világító narancs hajat), muhahahaha! Egyébként őstehetség vagyok asszem. De nem biztos.

Kiderült (most már a második és harmadik alkalommal játszva), hogy a távlatokban teljesen töketlen T-társaság (azaz a ZS-csapat...) mégsem olyan tökéletlen sajnos, de még van egy kis idő ennek ellenkezőjáről meggyőzni a KM-et. :)

Ennyit a múlt hétről, talán képeket is teszek fel, ha úgy tartja kedvem.

Korcsolya a lábamon

Ha már ennyire fáradt vagyok, álljon még a mai napon itt még egy bejegyzés a hétvégi koriról.

Az még csak hagyján, hogy a szezonban először, de utoljára húztam természetellenes bumfordi cipőket acélpengékben végződve. Ja nem, lábszárban végződve. Vagyis attól függ, honnan lesem. Vagyis mikor. Zakózás előtt vagy után. Nem mindegy, a jég ugyanis csúszik meg kemény, de nem síkosító (jesszus, ez rettenetes!).

Szóval nekiveselkedve Balatonfűzfőnek, mert ott volt egyedül elfogadható jég (a következő legközelebbi Novoszibirszkben van, csak nincs vízumom). Mellesleg mindenféle télbúcsúztató programmal várták a jónépet, meg önjelölt DJ-vel, aki korunk legrettegettebb lédigagáit és ihm-jeit tolta az emberek hallójárataiba. Azt hiszem, tanácsos lett volna egy, a gondjaimat, problémáimat megfogalmazó cetlit biggyesztenem a később elégetett kiszebábra, hogy az a téllel együtt isa por és homouvá váljék, de bízom benne, hogy azért elillannak. Szintén a téllel együtt.

Hű, de égő!

Aztán volt önkéntes és kevésbé önkéntes mártózás a csaknem nulla fokos tóban, szerencsére minket ez nem érintett pehelysúlyú kategóriánk miatt.

Pózoltunk a jégvitorlás előtt, és készítettem egy csomó kite-os fotót. Akkor látva őket feltett szándékom volt, hogy én is profi szinten műveljem. Ma már időm nincs rá.

A nap sütött, az élmény nagyszerű volt, a jég kevésbé. De ennek ez a rendje. Márciusban az ember már a bikiniállományát vegye számításba, ne a télikabátját. Egyébként a Balcsin úgysem koriztam még.

Jégvitorás közeledik

A jármű közelről

Kora tavaszi tájkép 

Játékra vár...
(a horizonton az a kék sáv már víz)



Ébredés előtt

Nyárra várva

Éljen minden bájos, szép Nő

Ma illatfürdőben keringtünk a folyosón, és széles vigyorral fogadtuk a bókokat.
Néha azért csak jó nőnek lenni, na. Bár a méh megvastagodott nyálkahártyájának leválásakor erről nem mindig vagyok meggyőződve...

Szóval ma estére virágboltot nyithatnék. Kaptam a munkahelyen az osztályvezetőmtől egy piros primulát (palliteráció! :)), egy modern gerberát az osztály férfitagjaitól (manapság tollal és tengeri csillagokkal adják, attól dizájnos), és egy milkacsokit az igazgatótól. Na meg hozzá járt a déltől való, munka alóli felmentés. Ehhez képest fél 9-kor jöttem el.
Vagy komolyan vehettem ezt a felmentést, és munkaidő után kezdtem el dolgozni, vagy még reggel szedtem be valami fogalmazásgátlót...

Persze itthon is várt egy kisebb virágbolt: rózsaszín jácint, rózsaszín minirózsa, sárga minitulipán (?). Utóbbira még nem sikerült rájönnöm, pontosan mi az. Mármint a faj. Növénytani ismereteimet pedig sürgősen frissítenem kéne. Botanika ápdét, csak két kalória! Este persze több, számolva a kimerültségi koefficienssel.

Asszem fáradt vagyok. Nem szoktam a vakvilágba hülyeségeket írogatni, most mégis! :) [és a folyosó falai még percekig visszaverik az elhaló őrült kacagást...]

A ZS-csapat

Azt hiszem, úgy 10 éve lehetett már, hogy utoljára Shadowrunoztam. Azt hittem akkor, hogy azt a csapatot nem lehet alulmúlni.

Tévedtem...

Egy inkompetens katona, aki nehezen kommunikál angolul
Egy vak, narancspizsamás hekker
Egy félkezű novícia
(és még egy üdítő színfolt, akit eddig csak a vak látott. :) )

Hogy miért is ZS-csapat? Álljon itt egy rövid összefoglaló a halottaskocsi vezetésének szépségeiről.

A novícia életében először van terepen, mozgó gépjárművet eddig csak filmen látott. A katona sokkal inkább a fegyvere összeszerelésével van elfoglalva, különben sem tud vezetni. A vak beül a volán mögé (valahol a távolban felsejlik a Drágám, add az életed buszvezetős jelenete), és a legteljesebb nyugalommal gázt ad.
A novícia erre azt gondolja, hogy ha egy vak is elvezeti a rendház kocsiját, neki gyerekjáték lesz félkarral.

És a negyedik tag? Ő szériatartozék, ugyanis minden halottaskocsi tetejére kell egy aktívan kapaszkodó elem, akiről a bent ülők természetesen mit sem tudnak...

Álljon itt a konkurrencia főcímdala:
http://www.youtube.com/watch?v=wyz_2DEah4o

Velencei wellness

A hétvége ennél jobban majdhogynem el sem sülhetett volna jobban.

Amire minden jómunkásembernek szüksége van időnként: egy kis uszi, és minden olyan vízi alkalmatosság kipróbálása, amely csobog, spriccel, csurog, áramlik, folyik, lövell (na, itt a haladó mozgást idéző szavak lassan kezdenek 18+ hangvételt venni) egy wellness medencében.
Utána, közben gőzkamra, finn szauna, sóbarlang és színterápiás szaunában pórustisztítás-méregtelenítés-verejtékezés-ránckisimítás.
A nap végén még a sötétedés utáni túlpart látványában gyönyörködhettünk a kinti medencében.
Állítom, még a nagyagyam barázdái is kisimultak. :)

Vasárnap még egy könnyű kirándulás is belefért otthon.

Jogászlét

Mondtam már, hogy utálok jogásznak lenni?

Valahogy soha nem bírtam felfogni, mi a jó a paragrafusok órákon át való nézegetésében, miközben az embernek a 10-es betűméretű sorok már-már összefolynak a szeme előtt, és persze ne feledkezzünk meg arról, hogy a legalább két, de inkább több fennkölt jogi halandzsából még okos következtetéseket is illik levonni.

Szóval ezért nem szeretem a jogászlétet. Az ember napi munkaidejének 2/3-át elveszi az elektronikus könyvmolykodás, a bitek szétharapása, és a monitorra bambulás, amikor is az ember percekre úgy elábrándozik arról, hogy hova menjen nyaralni az idén, vagy, hogy milyen jó lesz neki a holnapi wellness szombaton, hogy észre sem veszi.

És amikor tökéletesen biztos abban, hogy rálelt a bekezdések halmazában az igazira, amikor azt hiszi, végre sikerélménye van, és örül, hogy ma csak két órát kellett tovább maradnia, rájön, hogy az bizony egy JÓ nagy üreshalmaz.

Kezdhetem a keresgélést elölről...

Na asszem alszom erre még egyet, talán a hétvégén megálmodom, hogy kell megoldani az ügyet.

(Talán ha végeztem volna jogi egyetemet, negatívabban állnék a problémához. Milyen jó, hogy mégsem. :)

Vándorló palota

Múlt héten megvettem a Vándorló palotát. Mindamellett, hogy előbb láttam a rajzfilmet (ami az eddig olvasottak alapján elég korrekt feldolgozás, és visszaadja a hangulatot), igazak azok az olvasói idézetek, amelyek a hátoldalon a mesét ajánlják.
Tetszetős a történet, igen nehéz letenni, és jókedvre derít. Erre most szükségem is van.

Mindezt a jap... külföldi olvasók miatt írtam most ide, akik nem hajlandóak e-mailt írni nekem. :)

Magvas igazság

Mikor tudod, hogy ideje hazamenni?
Amikor már álmodban is a búzatermelés statisztikáját keresed...

Mára ennyit.

Stílusváltás?

Az utóbbi időben, mikor napi rendszerességgel foglalkoztatott a blog újraindítása, elgondolkoztam azon, milyen lehetne.

A tematikus blog eszembe se jutott, ahhoz nincs elég szabadidőm.

Nem olvasok rengeteg internetes naplót, néhányat azért nyomon követek.
Ennek alapján morfondíroztam el azon, hogy vajon olyan legyen-e, mint eddig: leírom tényszerűen, mi történik velem, hogy azok a barátok/ismerősök azt higgyék, ismernek, azáltal, hogy tudják, hol jártam előző nap. Esetleg még több (ön)ironiával és humorral.
Avagy legyek egoista nárcisztikus hajlammal, és kiragadjam a nap legfontosabb eseményeit úgy, hogy magamat és belső gondolataimat állítom a középpontba. Na ehhez nem értek, úgyhogy ezt el is lehet felejteni.

Tematika, filozófia, önvizsgálat kilőve.
Maradnak a reggel elmentem a munkahelyre, este pedig haza típusú bejegyzések. Megjegyzés: több humorral kényeztetni az Olvasókat!

Amihez viszont ragaszkodni fogok 10 ujjbeggyel:

• helyesírás (a falra tudok mászni, hogy egyesek milyen helyesírással képesek blogjukat vezetni)
• nem írok valótlanságokat, főleg olyan dolgokról, amelyek után könnyedén utána lehet nézni (akkor inkább rááldozok 0,5-1 órát a guglin vagy egy régi tankönyvben, és rendesen utánanézek a dolgoknak)

Welcome back, babe!

Próbálom magam rávenni a munkára...
Kicsit nehéz úgy, hogy már háromnegyed órája vége...
Reméltem, hogy három nap kihagyás és másfél nap rehabilitáció után megjön a túlórázási kedvem, de nem.

De ez nem a panaszkodás fóruma!
A túlóra igenis serkentőleg hat a szervezetre, a pénztárcára, a tettvágyra, a közösségre, a kreatív elme kialakulására, a naplementére és még megannyi szép dologra!

Amióta izgatják a hörgőimet a vírusok, nincs hangulatom az édességhez... Nem kér valaki egy szaloncukrot?

Mire jó egy szeles nap...

Másfél munkanap után hétvége... mi tagadás, meg tudnám szokni.

A kollégák túláradó szeretettel fogadtak, félóránként kérdezgették, hogy vagyok, de ha nem érzem jól magam, akkor inkább menjek haza, és szó esett némi citromos teáról is. Hiába. A népszerűség átka...
Nos, minden csoda egy napig tartott, mára megszokták jelenlétemet.

Megérteni engem jelenleg nem egyszerű: az esetek egy részében előjön a jazzhangom, de inkább valami olyan frekvencián próbálok megszólalni, amit még a denevérek sem hallanak. A mondanivalót a közkedvelt "mi?" varázsszóval sem lehet előcsalogatni.

Nagyon várom már, hogy meggyógyuljak. Kimaradt a tavi korcsolyázás, a kreatív rabszolgamunka az Ewokszoknál, a hagyományos Mangalica Fesztivál a munkatársakkal (pedig kora délután már nagyon kezdtek ráhangolódni)... A hétvégén nem marad más, csak a nyáladzás a deviantartos rajzokon.

Lufifej kapitány első bevetése

Ez lett volna a cím úgy két nappal ezelőtt... de tessék, most is az. :)

A láztól, köhögéstől és néhány kósza vírustól kapott kényszerszabadság alatt úgy döntöttem, hogy most vagy valószínűleg még soká nem: újraindítom a blogot!

Amióta egy kicsit jobban érzem magam, már annyira nem is fájdalmas az itthon tartózkodás, de valami hasznosat is kell kezdeni azon túl, hogy besegítek a kollégáknak, meg nézek ki a fejemből üveges tekintettel.
No, de holnap már vár a csodás íróasztalom ott a harmadikon meg a sok elintézetlen ügy.

Az ok, hogy a régi tárhelyről átváltottam, az az, hogy meg fog szűnni egy idő után. Persze lehetőség volt a lementésére, és egy ultragagyi helyre történő migrálásra, de az a hely még viccnek is rossz. Úgyhogy kb. 4 évnyi anyag lassan az enyészetté válik a nagyközönség számára. Talán egyszer elhelyezem egy másik tárhelyen, de valószínűbb, hogy nem.

Vannek terveim ezzel az új bloggal. Meglátjuk, meddig elég az energia, szerintem nem sokáig, ismerve az utóbbi 2-3 hónap életvitelét.