Lángos

Állítólag (azt hiszem, még egy indexes felmérésben olvastam) a Fény utcai piacon kapható lángos a legjobb a városban.

És az empirikus, organoleptikus bizonyításra 5 évet kellett várnom! Nem is értem... Évek óta mondogatom a kollégáknak, akik minden pénteken hódolnak eme strandkajának, hogy majd-majd.

Na, az a majd ma jött el.
A tészta finom, és GIGA adag füstölt sajt került a tetejére. De vannak nagyon különleges lángosok is. Itt áradozok, amikor nem is vagyok nagy lángosrajongó... de még lehetek...

Elég sok hivatkozást találtam a neten, hogy ez a hely milyen jó, és tényleg, érdemes dél előtt odaérni, mert ebédidőben rengetegen állnak sorba a napi betevőért.

Most, hogy megírtam a bejegyzést, irtózatosan éhes lettem...

A duna karnevál egy délutánja

Az úgy volt, hogy a Hivatal kapott mgjelenési lehetőséget a Duna Karneválon. Lehetett rá jelentkezni, hogy ki akar reprezentálni a standon és totóztatni nyereményekért. Szakmai tapasztalatom alapján alkalmasnak találtam magam erre a feladatra, és tegnap még a fodrászhoz is elmentem, csak, hogy ne nézzek ki csapzottnak.

Nem tudom, hogy a nagy meleg miatt, vagy csak szimplán a gyér marketing okozta, de nagyon kevés ember volt a Vörösmarty téren. Azoknak is 90%-a külföldi.

Úgyhogy még jó, hogy nem görcsöltem rá az angolra előtte, így egészen spontán tudtam útbeigazítani 4 szóval a kis japókokat, de persze a franciáknál ez mit sem segített, lévén nem volt metszete az általunk beszélt nyelveknek...

Szerintem határozottan sokat segített a megszólalási valószínűségemben az, hogy mostanában elég  gyakran olvasok angol szöveget, úgyhogy csak bíztatni tudok erre mindenkit.

A nap végén, amikor már hulla voltam a sok ácsorgástól, a nem sokat tevéstől, és már hazafelé tartottunk, még a jócselekedet a külföldivel is megvolt. Szokásos tanácstalanul térképnézegetős tekintetek, én meg spontán (ma már másodszor!) odamentem hozzájuk, rájuk támadtam egy kenájhelpjuval, és nemcsak, hogy megértettem, mit akarnak, de még az útirányt is meghatároztam. Ilyet még sose csináltam... dehát tapasztalat, hogy ha az ember emberekkel kommunikál egy reprezentációs eseményen, valahogy megered a nyelve, és közvetlenebb lesz az idegenekkel.

Csodás csapatépítés

Az úgy történt, hogy - mivel egyszer már szerveztem egy vetélkedőt a munkatársaknak - jeleztem a főnöknek, szívesen levezényelnék egy csapatépítő programot a munkatársaknak.

 

A helyzetem nem volt egyszerű. Egészen az utolsó napig változott a létszám (végül hihetetlen mázli volt, hogy beállt 16 főre). Már az elején eldöntöttem, hogy én fogom beosztani a csapatok résztvevőit, két okból. Először, mert nem akartam, hogy egymással jó barátságban levő munkatársak erősítsék egymást, másrészt az erőviszonyokat is nagyjából egyenlően el lehetett oszlatni. Persze azokat nem rakhattam egymás közelébe, akik alapból nem jöttek ki egymással.

Szóval ezzel a puzlizással hihetetlen sok időm elment, de sikerült nagyon jó csapatokat összehoznom!

 

Meglepődtem, de egészen összeszedetten kommunikáltam, annyira nem izgultam (ok, ittam egy kis gyorsítót), és többé-kevésbé a pontozásra is figyelni tudtam. Na jó, nem. Ezt még gyakorolni kell. :)

 

Az első feladat egy 15 pontos Balaton-kvíz volt, amely - belátom - kicsit meghaladta néhány embernél az akkori szellemi színvonalat (aki tehetségesen alapozott, az akkorra már igencsak színesen látta a világot).

 

A második feladat kiverte a biztosítékot, mert alig tudtam elmagyarázni, hogy megértsék.

Kevésbé ciki és nem egyéni szereplésre épülő csapatépítő játékokat kerestem (elég csoffadt a felhozatal magyar viszonylatban a neten), immár angolul. Az első, amit kiadott a legjobb barátom (a gugli), egy ún. "jégtörő" játék, Bányai István Zoom c. albumára épül. Hihetetlen zseniális képek külfödre szakadt hazánkfiától. Alapmű az amerikai csapatépítőkön.

A játékosoknak úgy kell sorrendbe tenniük a képeket, hogy egymásét nem nézhetik meg, hanem szavakkal kell körülírni, mit látnak az ábrán.

Persze csapatok egymás közti versengésére optimalizáltam ezt a feladatot is. Minden csapat ugyanazt a 8 képből álló sort kellett, hogy kirakja. Minden játékos két képet kapott, egymáshoz véletlenül se hasonlót.

Furcsa módon mindenki fordított sorrendbe állította a képeket, mint ahogy eredetileg a művész elképzelte.

 

A képkirakós után következett a kedvencem, amin a legtöbbet dolgoztam, gondolkodtam, rajzoltam: egy dalfelismerő rajzokból. Pont járt a gyorsasgért, a dalszerzőért és a dal címéért. Tudtam, hogy egy fő ki fog emelkedni a tömegből, már ami a teljestményét illeti, és így is lett. Ezzel nyerte meg a csapatának a versenyt, hiszen a többi csapat a nyomába sem kullogott. :))

 

Következett ezután egy Activity, Ket-es szakkifejezéseket is belevegyítettem.

 

Ezután volt egy puzzle, amelyben a hivatal épületét kellett kirakni a csapatoknak. Persze tettem bele egy csavart, egy kakukktojást. Plusz pont járt annak a csapatnak, aki meg tudta nevezni, melyik épületről illesztettem be a részletet. A kép egy régimódi napocskát ábrázolt, olyat, amilyet gonosz felhők akarnak eltakarni a középkori térképeken. :)

 

Ekkor már kezdett fáradni a banda, de felráztam őket egy balatonos tippversennyel. Akinek a tippje a legközelebb volt a valós adatokhoz, annak járt a pont.

 

Az utolsó feladat már csak levezető kör volt. A csapattagoknak meg kellett ajándékozniuk egymást virtuális ajándékokkal. Mindenki a hozzá leginkább közel álló ajándékot kapta: pl. emutojást, kisfarkast, budapesti lakást, MÁV bérletet vagy korlátlan hozzáférést az időkép.hu-hoz.

A főnök megkapta a hivatal épületét (a puzzle-t) és egy varázspálcát, amivel bármit varázsolhat.

Én nem árulom el, mit kaptam, mert nagyon rosszul esett...

Helyzetjelentés

Új munkatársak jöttek. Na persze már lassan egy hónapja, de változatlanul tart az az állapot, hogy néha csak aludni támolygok haza a munkából. Azért nem kell sajnálni, néha már szinte látom, hogy lehet kiűt.

Az utóbbi időben időnként sok minden történt, aztán meg a szokásos nyugi.
Meglátogattam Zsófit az új otthonában. Persze azon a héten szinte minden nap vidéken voltam (Bábolnai Gazda Napok, Pomáz, Szekszárd, Székesfehérvár)
Költözködni kellett a hivatalban. Igaz csak két irodával arrébb, de elég nagy érvágás volt. Majdnem egy hónapja ülök az új helyen, de még mindig nem szoktam meg.
Katasztrófaturistáskodtam, és meglepődtem, milyen jól szervezettek a BKV járatai árvizes helyzetben. Előbb beértem, mint normál esetben.
Múlt hétvégén az igazgatóság csapatépítő tréningen vett részt, amelyen lehetőség volt az új kollégák megismerésére.
Levezényeltem életem második csapatépítő vetélkedőjét, és állítása szerint mindenki élvezte (jó sokat készltem rá).
2013. június 7. idén először fürödtem a Balatonban. Irtó hideg volt! :)
2013. június 16. idén először fürödtem a Velencei tóban. Tök meleg volt! :)

Röviden ennyi. Nagyon remélem, hogy jó szokásom fenntartom a nyár folyamán, és már fél 8-kor itthon leszek. :)))