Jap...külföldön

Ma véletlenül Tokióba vetődtem.
Na nem álmaimban, nem is egy természetfilm segítségével, sőt, még csak animét sem néztem, ami elég gyakran előfordul manapság velem.
Hála a technológiai vívmányoknak, tényleg ott voltam Chibában, Zotya meg egy iPhone segítségével.

Az utcák, a házak, a kusza kábelek és a majdnem tökéletesen zöld, de annál tökéletesebben lenyírt füvű gátra vivő, ergonómiailag tökéletes betonlépcsők pontosan úgy néztek ki, mint egy animéban, csak még nem zöldelltek a fák. Épp naplemente volt.
Az egyetlen nem szokványos dolog a házuk előtti veteményeskert. Persze ott volt a bicikli hátsó ülésén visítozó kisgyerek meg a nindzsa postás is, aki egyszer csak eltűnt egy ajtó mögött, és többé nem bukkant fel. Ugyanitt kiadó lakások vannak...

Furcsa volt látni, hogy tényleg a valóság leképezései ezek a rajzfilmek és a bennük szereplő táj. Egész Japán egy nagy anime...

És persze Zotya is az animékból jól ismert cuccokat nasizott  (pl. háromszög alakú rizskupac, benne hallal). Amit eddig még csak rajzolt formában láttam, ő a legnagyobb természetességgel tolta befelé.

Este, megelégelvén ezt a sok felvágást japókéknál, mi is toltunk egy kis távol-keleti pacalpörköltöt. Ok, majdnem pacal (a magánhangzók legalább egyeznek), és inkább tészta, de az eredmény úgyis ugyanaz.

Teintve, hogy írni akartam egy mondatot japánul Zotyának, csak, hogy felvágjak, hogy van valami értelme a napi 20 perces animézésnak, utána néztem néhány dolognak. Japán szókincsem ennek megfeleően ugrásszerűen bővült a tegnapi nap folyamán. :)

Napsugaras

Azt hiszem, hogy én vagyok az egyetlen ebben az országban, aki örült a mai napnak. Végre haladtam a munkámmal, nem kellett mennem a minisztériumba, pénteki munkarend volt és a hóesés... a napom megkoronázása...

A szomorkás idő ellenére nekem sugárzóan sütött a nap...

 

 

Kiegészítés: Látván a mai helyzetet, amiről persze tegnap fogalmam sem volt, elnézést kérek, amennyiben megbántottam azon kevés számú olvasót, aki ide téved valami okból kifolyólag. Természetesen drukkolok, hogy az elakadt honfitársak minél előbb hazajuthassanak családtagjaikhoz.

Bright side of life

 

Utolsó nekifutásom a mai napra.

Hogy hogy jut el az ember a Youtube racionalizálásától a fogyókúrán át egészen Japánig egy fürdés alatt, azt az alábbi elérési útvonalon szemléltetem.

 

Sok mindenre alkalmas ez a félálomittas állapot, ilyenkor egészen kreatívnak érzem magam agyban vagy testben, de azt hiszem, legfőképp egyikben sem, csak száguldoznak a 0-k és 1-ek a fejemben randomizáltan köpvén a legkevésbé hasznos indormációkat az elmúlt időszak történéseiről.

Legutóbb talán San Franciscoban éreztem ilyet, de az a jetlag nevű nem túl ragályos betegség miatt lépett fel, nem kevés helyesírási hibá elírással fűszerezve meg bejegyzéseimet. Ez még nem a jutub. Vajon ki volt az az okos ember, aki kitalálta az időzónákat?

 

Kitaláltam, hogy igyekszem a jelenlegi szituációnak a jó oldalát nézni, és ez sikerült is.

 

Tegnap már annyira elegem volt a rádióból, hogy benyomtam a YOUTUBE-ra egy kis Liszt rapszódiát. Merasztolvastam, hogy a klasszikus zene élénkítőleg hat (nem, az a kávé lehet... na mindegy...) Nem akadt ki tőle a rendszer, szóval lenyomtam még vagy hármat.

Kicsit időutazó fíling, legutóbb talán középsuliban hallgattam pusztán passzióból komolyzenét. Az megvan, amikor Jerry futkos a zongorában azokon a babapiskótás ütőkön (ének-zene: ülj le, eggggyes)? Meg a márc. 15-i reklámok? És vajon miért teszik fel az emberek ugyanazokat a számokat 80 ezerszer? Teleszemetelik a netet.

 

Legalább nem itthon fogyasztom az áramot, és a fűtést sem kell túlzásba vinni miattam.

 

Mivel leépítettem a hobbijaim nagy részét, nem kell súlyos pénzeket elvernem rájuk (na nem mintha eddig olyan sokat költöttem volna rá). Cserébe a kiárusítási hullámon termeltem az endorfint...

 

Hála annak, hogy nincs sok időm enni, ledobtam magamról kb. 3 kilót. Azt nem tudom, honnan tűnt el, vsz. az összes mennyiség az arcomról. Jobban örülnék, ha sporttal érném el ugyanezt a hatást, de csökött izmocskáim alig bírják el a nyomtatványokat pakoláskor, és a kertészkedés is eggyel nagyobb falatnak tűnik most még.

Közben a Jap...külföldön jelenleg zajló cseresznyefa virágzás nevű világkupa bajnokságról ábrándozok, hogy talán egyszer nem csak fényképekről látom a cukiság fővárosát.

 

Azt hiszem, erre a hónapra eleget blogoltam.

Pihent?

Azonnal, sürgős.
Sürgető, azonnali.

Eltelt egy hónap.

Asszem ez egy haiku akarna lenni. Még soha nem ugrott ki a fejemből semmi efféle. Jaj, de fáradt vagyok... :)

Champollion nyomdokaiban

Aki meg nem tudja, ki volt ő, olvasson utána.

Most épp nagyban dolgoznom kéne, de hát a főnököm írását megfejteni kisebbfajta rosetti kő-expedciónak hat. Nem, a hieroglifák megfejtése kismiska ehhez képest...

Szóval tartottam egy kis pihenőt, és közben Schliemann-nal kevertem a fent nevezett úriembert, aki pedig bámulatos nyelvérzékén túl még kikapart a föld alól egy csomó mitológiai várost is. Most épp azon rág az irigység, hogy hat hét alatt bevágódott az oroszoknál egy kis zdrásztvujtyéval, ami nekem három hónap alatt sem sikerült, és persze azóta se volt időm elővenni a könyveimet és jegyzeteimet egy kis ismétlésre.

Kezdődjék a tavasz

No, azoknak, akiket érdekel, hogy mi történt az előző reklámblokk óta.
(Reklámblokk: öt vagy több nem csak végtelennek tűnő munkanap)

Igazából a hétközben történésekről nem érdemes beszámolni. Munka, munka.
Pénteken volt nőnap. Az merőben mellékes, hogy a Zoltánok is ünnepeltek valamit... de hogy mit...
Ha jól emlékszem, eddig mindig beszámoltam arról, hogy mi mindent kaptam - mert virágot kapni JÓ!
A melóhelyen csokival és munkaidő-kedvezménnyel kedveskedett nekünk a főnökünk, és ezúton köszönte a munkánkat :). Kár, hogy pont most jött a nyomdai szállítmány, és azt meg kellett várni...
Aputól egy olyan nemesített kutyatejet kaptam, amit úgy nyúzhatok a munkahelyen, ahogy kedvem tartja, mert vízigénye kb. annyi, mint nekem. :)
Kaptam még tulipánt, amit majd idővel ki lehet hajítani szabadföldbe, plusz egy vidám tavaszi csokrot.

Téli álmonkból ébredezve, múlt héten meg most is kiballagtunk a házhoz (ezúton eszkuzálom magam a Japánnal való élő egyenes kapcsolás elmulasztását illetően).
A hóvirágon túl már virágzik a krókusz is rendesen, és most, amíg még kilátszik a gaz alól a kert, meg lehetett kezdeni a feng shui szerinti rendezését is. Sajnos lassan alakul, még hosszú évekbe fog telni, amíg valami stílust kap. Most csak esetileg van kihajítva a növények egy része. A többi meg a támfalban.

Vissza a köztudatba

Íme az első bejegyzésem, amióta felpörgött az internet! Bizony, a burzsuj negyedben is száguldás van, hála a több éves csatározásnak az internetszolgáltatóval. Túl sokáig nem engedtek az 1M-ból, mintha fizikai fájdalmat okozna nekik, ha az ultrakönnyű feladatok megoldásánál bármi bonyolultabbat bevállaljanak. Itt is futottak vagy három-négy kört, de az eredmény magáért beszél. Mostanra 10x akkora az internet sebessége itthon is!

No persze ez az idei első bejegyzésem is... Azt hiszem, hogy emellett az életvitel mellett nem fér bele a túl sűrű blogolás. Munkalkoholista lettem akaratom ellenére... Intravénásan kapom a feladatokat folyékony és légnemű halmazállapotban.

Mindezek ellenére még mindig eltökélt vágyam, hogy a napi 12-15 órai munkát lecsökkentem mondjuk úgy 10-re. Azzal már elégedett lennék.
Bár tegnap fél 6 óta újra kerek a világ (amióta megjavította a doktorbácsi a letört fogamat), és egészen elégedettnek érzem magam. A mai napsütés meg egyenesen tökéletes volt a hosszú-hosszú szürke napok után. Persze a héten is volt már hasonló jelenség, de hát akkor a monitorba kell bámulni, nem nagyon van lehetőség az időjárásnéző állomás műszereire pillantani.

Egészen meglep egyébként a mai közérzetem, úgyhogy most gyorsan dobok fel egy képet a tavalyi san franciscoi nyaralásról. Mostanában nem csak azért jut eszembe naponta többször is, mert pont most van egy éve, hogy ott jártunk, hanem mert ez a kora tavaszi napsütés, amikor beindul a természet, szerintem örökre azt a hangulatot fogja visszaadni nekem...