Ktv nap

Ma van a köztisztviselői nap, ami munkaszüneti nap már... szóval jó ideje. Ilyenkor kvázi csapatépítő rendezvény és sportnap kerül megtartásra valami jó helyen.

Idén a Bodor majorba volt a kiruccanás, lovaskocsikázással, kalandparkkal (a csúszópályán kötelező a visítás, mert análkül tök gagyi a mozdulatsor), lovaglási, focizási, bográcsozási, pusztaolimpiás lehetőséggel. Persze mindenre nem jutott idő, de az emberek általában megtalálták a számításaikat.
Ebben az évben végre sikerült teljesíteni a geocachinget kb. ugyanazzal a csapattal, mint tavaly (kincskeresés némi csavarral - meghatározások voltak elrejtve itt-ott, és azoknak a megfejtéseiből kellett egy szót kitalálni), de akkor csúfosan kifogott rajtunk a GPS, és ránk szakadt az ég is. A végét már futva tettük meg, de így is csak a harmadik legjobb idővel végeztünk.
Talán majd jövőre...

És három éve, ezen a napon vettük meg a legóházunkat. Sajnos még mindig nem költözhető, de talán hamarosan...

Lángos

Állítólag (azt hiszem, még egy indexes felmérésben olvastam) a Fény utcai piacon kapható lángos a legjobb a városban.

És az empirikus, organoleptikus bizonyításra 5 évet kellett várnom! Nem is értem... Évek óta mondogatom a kollégáknak, akik minden pénteken hódolnak eme strandkajának, hogy majd-majd.

Na, az a majd ma jött el.
A tészta finom, és GIGA adag füstölt sajt került a tetejére. De vannak nagyon különleges lángosok is. Itt áradozok, amikor nem is vagyok nagy lángosrajongó... de még lehetek...

Elég sok hivatkozást találtam a neten, hogy ez a hely milyen jó, és tényleg, érdemes dél előtt odaérni, mert ebédidőben rengetegen állnak sorba a napi betevőért.

Most, hogy megírtam a bejegyzést, irtózatosan éhes lettem...

A duna karnevál egy délutánja

Az úgy volt, hogy a Hivatal kapott mgjelenési lehetőséget a Duna Karneválon. Lehetett rá jelentkezni, hogy ki akar reprezentálni a standon és totóztatni nyereményekért. Szakmai tapasztalatom alapján alkalmasnak találtam magam erre a feladatra, és tegnap még a fodrászhoz is elmentem, csak, hogy ne nézzek ki csapzottnak.

Nem tudom, hogy a nagy meleg miatt, vagy csak szimplán a gyér marketing okozta, de nagyon kevés ember volt a Vörösmarty téren. Azoknak is 90%-a külföldi.

Úgyhogy még jó, hogy nem görcsöltem rá az angolra előtte, így egészen spontán tudtam útbeigazítani 4 szóval a kis japókokat, de persze a franciáknál ez mit sem segített, lévén nem volt metszete az általunk beszélt nyelveknek...

Szerintem határozottan sokat segített a megszólalási valószínűségemben az, hogy mostanában elég  gyakran olvasok angol szöveget, úgyhogy csak bíztatni tudok erre mindenkit.

A nap végén, amikor már hulla voltam a sok ácsorgástól, a nem sokat tevéstől, és már hazafelé tartottunk, még a jócselekedet a külföldivel is megvolt. Szokásos tanácstalanul térképnézegetős tekintetek, én meg spontán (ma már másodszor!) odamentem hozzájuk, rájuk támadtam egy kenájhelpjuval, és nemcsak, hogy megértettem, mit akarnak, de még az útirányt is meghatároztam. Ilyet még sose csináltam... dehát tapasztalat, hogy ha az ember emberekkel kommunikál egy reprezentációs eseményen, valahogy megered a nyelve, és közvetlenebb lesz az idegenekkel.

Csodás csapatépítés

Az úgy történt, hogy - mivel egyszer már szerveztem egy vetélkedőt a munkatársaknak - jeleztem a főnöknek, szívesen levezényelnék egy csapatépítő programot a munkatársaknak.

 

A helyzetem nem volt egyszerű. Egészen az utolsó napig változott a létszám (végül hihetetlen mázli volt, hogy beállt 16 főre). Már az elején eldöntöttem, hogy én fogom beosztani a csapatok résztvevőit, két okból. Először, mert nem akartam, hogy egymással jó barátságban levő munkatársak erősítsék egymást, másrészt az erőviszonyokat is nagyjából egyenlően el lehetett oszlatni. Persze azokat nem rakhattam egymás közelébe, akik alapból nem jöttek ki egymással.

Szóval ezzel a puzlizással hihetetlen sok időm elment, de sikerült nagyon jó csapatokat összehoznom!

 

Meglepődtem, de egészen összeszedetten kommunikáltam, annyira nem izgultam (ok, ittam egy kis gyorsítót), és többé-kevésbé a pontozásra is figyelni tudtam. Na jó, nem. Ezt még gyakorolni kell. :)

 

Az első feladat egy 15 pontos Balaton-kvíz volt, amely - belátom - kicsit meghaladta néhány embernél az akkori szellemi színvonalat (aki tehetségesen alapozott, az akkorra már igencsak színesen látta a világot).

 

A második feladat kiverte a biztosítékot, mert alig tudtam elmagyarázni, hogy megértsék.

Kevésbé ciki és nem egyéni szereplésre épülő csapatépítő játékokat kerestem (elég csoffadt a felhozatal magyar viszonylatban a neten), immár angolul. Az első, amit kiadott a legjobb barátom (a gugli), egy ún. "jégtörő" játék, Bányai István Zoom c. albumára épül. Hihetetlen zseniális képek külfödre szakadt hazánkfiától. Alapmű az amerikai csapatépítőkön.

A játékosoknak úgy kell sorrendbe tenniük a képeket, hogy egymásét nem nézhetik meg, hanem szavakkal kell körülírni, mit látnak az ábrán.

Persze csapatok egymás közti versengésére optimalizáltam ezt a feladatot is. Minden csapat ugyanazt a 8 képből álló sort kellett, hogy kirakja. Minden játékos két képet kapott, egymáshoz véletlenül se hasonlót.

Furcsa módon mindenki fordított sorrendbe állította a képeket, mint ahogy eredetileg a művész elképzelte.

 

A képkirakós után következett a kedvencem, amin a legtöbbet dolgoztam, gondolkodtam, rajzoltam: egy dalfelismerő rajzokból. Pont járt a gyorsasgért, a dalszerzőért és a dal címéért. Tudtam, hogy egy fő ki fog emelkedni a tömegből, már ami a teljestményét illeti, és így is lett. Ezzel nyerte meg a csapatának a versenyt, hiszen a többi csapat a nyomába sem kullogott. :))

 

Következett ezután egy Activity, Ket-es szakkifejezéseket is belevegyítettem.

 

Ezután volt egy puzzle, amelyben a hivatal épületét kellett kirakni a csapatoknak. Persze tettem bele egy csavart, egy kakukktojást. Plusz pont járt annak a csapatnak, aki meg tudta nevezni, melyik épületről illesztettem be a részletet. A kép egy régimódi napocskát ábrázolt, olyat, amilyet gonosz felhők akarnak eltakarni a középkori térképeken. :)

 

Ekkor már kezdett fáradni a banda, de felráztam őket egy balatonos tippversennyel. Akinek a tippje a legközelebb volt a valós adatokhoz, annak járt a pont.

 

Az utolsó feladat már csak levezető kör volt. A csapattagoknak meg kellett ajándékozniuk egymást virtuális ajándékokkal. Mindenki a hozzá leginkább közel álló ajándékot kapta: pl. emutojást, kisfarkast, budapesti lakást, MÁV bérletet vagy korlátlan hozzáférést az időkép.hu-hoz.

A főnök megkapta a hivatal épületét (a puzzle-t) és egy varázspálcát, amivel bármit varázsolhat.

Én nem árulom el, mit kaptam, mert nagyon rosszul esett...

Helyzetjelentés

Új munkatársak jöttek. Na persze már lassan egy hónapja, de változatlanul tart az az állapot, hogy néha csak aludni támolygok haza a munkából. Azért nem kell sajnálni, néha már szinte látom, hogy lehet kiűt.

Az utóbbi időben időnként sok minden történt, aztán meg a szokásos nyugi.
Meglátogattam Zsófit az új otthonában. Persze azon a héten szinte minden nap vidéken voltam (Bábolnai Gazda Napok, Pomáz, Szekszárd, Székesfehérvár)
Költözködni kellett a hivatalban. Igaz csak két irodával arrébb, de elég nagy érvágás volt. Majdnem egy hónapja ülök az új helyen, de még mindig nem szoktam meg.
Katasztrófaturistáskodtam, és meglepődtem, milyen jól szervezettek a BKV járatai árvizes helyzetben. Előbb beértem, mint normál esetben.
Múlt hétvégén az igazgatóság csapatépítő tréningen vett részt, amelyen lehetőség volt az új kollégák megismerésére.
Levezényeltem életem második csapatépítő vetélkedőjét, és állítása szerint mindenki élvezte (jó sokat készltem rá).
2013. június 7. idén először fürödtem a Balatonban. Irtó hideg volt! :)
2013. június 16. idén először fürödtem a Velencei tóban. Tök meleg volt! :)

Röviden ennyi. Nagyon remélem, hogy jó szokásom fenntartom a nyár folyamán, és már fél 8-kor itthon leszek. :)))

Lehetek én is az az egy...

... aki néhanapján elmegy koncertre.
Tudniillik, ma volt Óbuda napja, és valahogy sikerült rábeszélni a grillpartin elnehezült testecskémet, hogy végre tevékenyen is élvezze óbudai polgár létét. Ok, az egyik része már május elsején megvolt, amikor az Oroszok meghívták az egész családot az Új Siposba vacsorára.

A mai koncert ténymegállapítása:

• Legközelebb bármire megyek, benyalom a szöveget A-Z-ig. Eddig azt hittem, hogy ismerem a Vad Fruttikat. Ja, persze... azt a 3 számot, amit a rádiók játszanak... azoknak is csak a refrénjét...
• A fentiekből következően nem roptam a táncot hajnalig, és nem csápoltam veszélyeztetve a körülöttem állók szeme világát :)
• A közönséget és a színpadi fényeket vicces fényképezni. Kár, hogy alkalmatlan rá a gépem...
• Elszoktam már a tömegben való lökdösődéstől
• A régi gödöllői bálok jutottak eszembe a fapados rozéfröccs kortyolgatása közben :)
• Gyanúsan kevés volt a dohányzó elem. Egyesek pl. elektromos cigivel tolták.
• Az érdeklődő korcsoport igen változatos volt: az apuka nyakában ütemre csápoló kisfiútól, a dalszövegeket mérnöki pontossággal skandáló középkorú nőig elég színes volt a paletta. Akadt sith úrnő is dupla fénykarddal (a frontember szerint "halálpálcika" :D), Boba Fett, aki saját bevallása szerint eddig az összes nőjét ebben a jelmezben szedte fel (szegény...). Naná, hogy a tizenévesek adták a közönség 80%-t. Mondjuk a három hajléktalan kinézetű elem, akik középen ugrándotak, nem tudom, mit keresett ott. :)))

És íme néhány kép:


Egy stratégiailag jól elhelyezett diszkógömb csodákra képes

Az ördögvilla is megvolt RÁKENRÓÓÓÓÓL!!!!

Zöld manó

Vettem magamnak még a tavasz elején a Springfieldben egy nagy-nagyon zöld nacit. Rendesen le volt árazva, ahogy azt illik, gondoltam jó lesz akkorra, amikor már nem lesz -20 fok. Akkor nehezen hittem, hogy egyszer eljön az a nap.

Amióta ilyen hirtelen kitavaszodott, kb. 7 napból 8-ban zöldben vagyok. Zöld nadrág, zöld mellény, zöld pulcsi, zöld zokni...




Ezzel persze a kollégák céltáblájává váltam: voltam szöcske, sáska, uborka, kobold, manó, készültem Írországba...én azzal vágtam vissza, hogy inkább virágos rétnek öltöztem ma. :)

Még utóbb valaki kitalálja, hogy zöld báró vagyok... tekintve, hogy 0,045 hektár termőföld területtel rendelkezem, ez igen nehezen kivitelezhető.

Tehetség-kutatók?

Most őszintén? Halálosan elegem van abból, hogy BritTannia megtalálja a maga magyar tehetségeit (most az előbb húzták fel az agyam egy ostoba szerződés-tervezettel, úgyhogy ez most egy Útálkozós poszt lesz).

Az utóbbi három napban minden második fészbuk bejegyzés erről szól. Hogy hol voltak mostanáig sálálá. És vajon a tavalyi kosarasok hol voltak? Azokra emlékszik bárki is? Mert csakúgy, mint az árnyjátékosok, ők is fel-fel tűntek itt-ott a TV-ben. Megvan még a Csillag születik? Persze, hogy nincs, senki nem is szavazott rájuk. Ha jól emlékszem, akkor még nem is ilyen jellegű lepedő mögött tolták, hanem annak felhasználásával. De lehet, hogy azt máshol szereplésükkor láttam.
Továbbá a tavalyi olimpia kapcsán is összehoztak egy szép kis előadást az M1-en. Azt nézte bárki is?

Egyszerűen nem értem, hogy most, hogy külföldre mentek, és mindenki bőg, mert egy hatásvadász (és kétségtelenül szépen, nagy munkával összerakott - GRATULA érte) produkcióval a Nagy Simon ajka is lefelé görbül (és az asztal alatt elmorzsol egy könnycseppet), már mindenkiből előtör a nagy nemzeti összefogás, hogy minél tovább jussanak honfitársaink.

Olvasatom alapján Magyarország után megjárták Németországot is ezelőtt. Ott emlékszik még valaki rájuk? Angliában fog emlékezni bárki is két hónap múlva? A válasz egyszerű. Ha itthon senki...
Az aktobata kosarasokkal is ugyanez volt. Egyszer tovább jutottak, de hogy aztán mi történt velük, arról már senki sem beszélt. És most mi van velük? Ki tudja? Mi lesz ezzel a formációval? Ki tudja?

Igazából sajnálom... Szép dolgokat raknak össze, de kb. két hétig kíváncsi erre a nép, és szépen el lesznek felejtve, úgy, ahogy eddig...
És aztán két év múlva megint feltűnnek, de akkor ne mondja azt boldog boldogtalan (az internetes nép), hogy jajjj, hol voltak eddig. EZ AZ, AMI ZAVAR.

5 évem 5 sorban

 

Ma volt 5(!) éve, hogy az első munkanapomat lehúztam a hivatalban. Öt év nagyon hosszú idő... Fejek hulltak a porba vagy emelkedtek a mezőny fölé. Voltak pokolian nehéz napok (az utóbbi 5 hónap gyakorlatilag majdnem csak ilyenekből állt), és ilyen közel voltam ahhoz, hogy feladjam...

De persze voltak vidám, vicces és emlékezetes pillanatok is, amelyekre szívesen emlékszem vissza.

 

Most egyelőre ennyit, mert ez nem a flashback időpontja. Egyelőre még maradok. :)

Fából kisnyuszika

Saját bevallásom szerint idén ismét elkényeztettem locsolóimat egy egészen kedves ajándékkal (még szerencse, hogy nem volt sok belőlük, így több maradt nekem :)).

1. Hozzávalók (költségkalkulációval):

 

 

 

-Fej: 10 mm-es fagolyó

1 csomag 460 Ft (40 db golyót tartalmaz, 1 db golyó ára: 12 Ft)

 

 

-Végtagok: 6 mm-es fagolyó

1 csomagy 380 Ft (65 db golyót tartalmaz, 4 db golyó ára: 24 Ft)

 

- Ruha: 15 mm-es faharang (1 db 10 Ft)

 

- Karok: fehér zsinór (1 m 70 Ft, 1 nyuszihoz 6 cm-es kar kell, ami 4 Ft így leegyszerűsítve)

 

 - Lábak: fehér zsinór (1 m 70 Ft, 1 nyuszihoz 10 cm-es kar kell, ami 7 Ft )

 

- Fül: egy kis darab fehér filc (10 mm x 30 mm) (a képről diszkréten lehagytam)

 

- Haj és akasztó: hímzőfonal

 

- Ragasztó, akril festék (fehér és legalább egy eltérő színű), ecset, alkoholos filc az arc megrajzolásához (én mondjuk ráfestettem), sok-sok szabadidő

 

 

Mindent összevetve 1 nyuszi ára: 60 Ft.

Sajnos a fagolyókat jó eséllyel csomagban kell megvenni, és a festék sem olcsó mulatság, így készítése nagyobb tételben javasolt. 

 

 

2. A késztés menete

 

 

 

Amint az látszik, a fagolyókat fehérre festettem (jó sok idő volt a száradás), a harangokat pedig másmilyen színűre (10 nyuszit készítettem, mindnek más színű a ruhája :) 

A zsinórt beleragasztottam a fagolyókba a lábak esetén.

 

3. Az összeszerelés menete

 



 

 

A lábakat átkínozzuk a faharangon, áthúzzuk a képződött hurkon a karokat, áthurkoljuk az akasztót, ráhúzzuk a fejet, és rendesen megküldjük ragasztóval.

Ezek után addig ügyeskedünk, addig húzzuk és vonjuk az alkatrészeket, míg el nem szakad az alábbi képnek megfelelő állapotot nem kapunk. Persze itt már ráragasztottam a füleket és a kezeket is a kis állatra. :)

  

Szellemlány

 

 

A fül így néz ki, ha valakit érdekel

 

 4. Perszonalizáció
A dolgok savának és borsának megadása, úgy mint haj, édes pofi, virágocskák a ruhára.



A kész nyúl most épp napozik ciklámen strandrucijában

 5. Kezdődjék a soppingolás locsolkodás! :)

Jap...külföldön

Ma véletlenül Tokióba vetődtem.
Na nem álmaimban, nem is egy természetfilm segítségével, sőt, még csak animét sem néztem, ami elég gyakran előfordul manapság velem.
Hála a technológiai vívmányoknak, tényleg ott voltam Chibában, Zotya meg egy iPhone segítségével.

Az utcák, a házak, a kusza kábelek és a majdnem tökéletesen zöld, de annál tökéletesebben lenyírt füvű gátra vivő, ergonómiailag tökéletes betonlépcsők pontosan úgy néztek ki, mint egy animéban, csak még nem zöldelltek a fák. Épp naplemente volt.
Az egyetlen nem szokványos dolog a házuk előtti veteményeskert. Persze ott volt a bicikli hátsó ülésén visítozó kisgyerek meg a nindzsa postás is, aki egyszer csak eltűnt egy ajtó mögött, és többé nem bukkant fel. Ugyanitt kiadó lakások vannak...

Furcsa volt látni, hogy tényleg a valóság leképezései ezek a rajzfilmek és a bennük szereplő táj. Egész Japán egy nagy anime...

És persze Zotya is az animékból jól ismert cuccokat nasizott  (pl. háromszög alakú rizskupac, benne hallal). Amit eddig még csak rajzolt formában láttam, ő a legnagyobb természetességgel tolta befelé.

Este, megelégelvén ezt a sok felvágást japókéknál, mi is toltunk egy kis távol-keleti pacalpörköltöt. Ok, majdnem pacal (a magánhangzók legalább egyeznek), és inkább tészta, de az eredmény úgyis ugyanaz.

Teintve, hogy írni akartam egy mondatot japánul Zotyának, csak, hogy felvágjak, hogy van valami értelme a napi 20 perces animézésnak, utána néztem néhány dolognak. Japán szókincsem ennek megfeleően ugrásszerűen bővült a tegnapi nap folyamán. :)

Napsugaras

Azt hiszem, hogy én vagyok az egyetlen ebben az országban, aki örült a mai napnak. Végre haladtam a munkámmal, nem kellett mennem a minisztériumba, pénteki munkarend volt és a hóesés... a napom megkoronázása...

A szomorkás idő ellenére nekem sugárzóan sütött a nap...

 

 

Kiegészítés: Látván a mai helyzetet, amiről persze tegnap fogalmam sem volt, elnézést kérek, amennyiben megbántottam azon kevés számú olvasót, aki ide téved valami okból kifolyólag. Természetesen drukkolok, hogy az elakadt honfitársak minél előbb hazajuthassanak családtagjaikhoz.

Bright side of life

 

Utolsó nekifutásom a mai napra.

Hogy hogy jut el az ember a Youtube racionalizálásától a fogyókúrán át egészen Japánig egy fürdés alatt, azt az alábbi elérési útvonalon szemléltetem.

 

Sok mindenre alkalmas ez a félálomittas állapot, ilyenkor egészen kreatívnak érzem magam agyban vagy testben, de azt hiszem, legfőképp egyikben sem, csak száguldoznak a 0-k és 1-ek a fejemben randomizáltan köpvén a legkevésbé hasznos indormációkat az elmúlt időszak történéseiről.

Legutóbb talán San Franciscoban éreztem ilyet, de az a jetlag nevű nem túl ragályos betegség miatt lépett fel, nem kevés helyesírási hibá elírással fűszerezve meg bejegyzéseimet. Ez még nem a jutub. Vajon ki volt az az okos ember, aki kitalálta az időzónákat?

 

Kitaláltam, hogy igyekszem a jelenlegi szituációnak a jó oldalát nézni, és ez sikerült is.

 

Tegnap már annyira elegem volt a rádióból, hogy benyomtam a YOUTUBE-ra egy kis Liszt rapszódiát. Merasztolvastam, hogy a klasszikus zene élénkítőleg hat (nem, az a kávé lehet... na mindegy...) Nem akadt ki tőle a rendszer, szóval lenyomtam még vagy hármat.

Kicsit időutazó fíling, legutóbb talán középsuliban hallgattam pusztán passzióból komolyzenét. Az megvan, amikor Jerry futkos a zongorában azokon a babapiskótás ütőkön (ének-zene: ülj le, eggggyes)? Meg a márc. 15-i reklámok? És vajon miért teszik fel az emberek ugyanazokat a számokat 80 ezerszer? Teleszemetelik a netet.

 

Legalább nem itthon fogyasztom az áramot, és a fűtést sem kell túlzásba vinni miattam.

 

Mivel leépítettem a hobbijaim nagy részét, nem kell súlyos pénzeket elvernem rájuk (na nem mintha eddig olyan sokat költöttem volna rá). Cserébe a kiárusítási hullámon termeltem az endorfint...

 

Hála annak, hogy nincs sok időm enni, ledobtam magamról kb. 3 kilót. Azt nem tudom, honnan tűnt el, vsz. az összes mennyiség az arcomról. Jobban örülnék, ha sporttal érném el ugyanezt a hatást, de csökött izmocskáim alig bírják el a nyomtatványokat pakoláskor, és a kertészkedés is eggyel nagyobb falatnak tűnik most még.

Közben a Jap...külföldön jelenleg zajló cseresznyefa virágzás nevű világkupa bajnokságról ábrándozok, hogy talán egyszer nem csak fényképekről látom a cukiság fővárosát.

 

Azt hiszem, erre a hónapra eleget blogoltam.

Pihent?

Azonnal, sürgős.
Sürgető, azonnali.

Eltelt egy hónap.

Asszem ez egy haiku akarna lenni. Még soha nem ugrott ki a fejemből semmi efféle. Jaj, de fáradt vagyok... :)

Champollion nyomdokaiban

Aki meg nem tudja, ki volt ő, olvasson utána.

Most épp nagyban dolgoznom kéne, de hát a főnököm írását megfejteni kisebbfajta rosetti kő-expedciónak hat. Nem, a hieroglifák megfejtése kismiska ehhez képest...

Szóval tartottam egy kis pihenőt, és közben Schliemann-nal kevertem a fent nevezett úriembert, aki pedig bámulatos nyelvérzékén túl még kikapart a föld alól egy csomó mitológiai várost is. Most épp azon rág az irigység, hogy hat hét alatt bevágódott az oroszoknál egy kis zdrásztvujtyéval, ami nekem három hónap alatt sem sikerült, és persze azóta se volt időm elővenni a könyveimet és jegyzeteimet egy kis ismétlésre.

Kezdődjék a tavasz

No, azoknak, akiket érdekel, hogy mi történt az előző reklámblokk óta.
(Reklámblokk: öt vagy több nem csak végtelennek tűnő munkanap)

Igazából a hétközben történésekről nem érdemes beszámolni. Munka, munka.
Pénteken volt nőnap. Az merőben mellékes, hogy a Zoltánok is ünnepeltek valamit... de hogy mit...
Ha jól emlékszem, eddig mindig beszámoltam arról, hogy mi mindent kaptam - mert virágot kapni JÓ!
A melóhelyen csokival és munkaidő-kedvezménnyel kedveskedett nekünk a főnökünk, és ezúton köszönte a munkánkat :). Kár, hogy pont most jött a nyomdai szállítmány, és azt meg kellett várni...
Aputól egy olyan nemesített kutyatejet kaptam, amit úgy nyúzhatok a munkahelyen, ahogy kedvem tartja, mert vízigénye kb. annyi, mint nekem. :)
Kaptam még tulipánt, amit majd idővel ki lehet hajítani szabadföldbe, plusz egy vidám tavaszi csokrot.

Téli álmonkból ébredezve, múlt héten meg most is kiballagtunk a házhoz (ezúton eszkuzálom magam a Japánnal való élő egyenes kapcsolás elmulasztását illetően).
A hóvirágon túl már virágzik a krókusz is rendesen, és most, amíg még kilátszik a gaz alól a kert, meg lehetett kezdeni a feng shui szerinti rendezését is. Sajnos lassan alakul, még hosszú évekbe fog telni, amíg valami stílust kap. Most csak esetileg van kihajítva a növények egy része. A többi meg a támfalban.

Vissza a köztudatba

Íme az első bejegyzésem, amióta felpörgött az internet! Bizony, a burzsuj negyedben is száguldás van, hála a több éves csatározásnak az internetszolgáltatóval. Túl sokáig nem engedtek az 1M-ból, mintha fizikai fájdalmat okozna nekik, ha az ultrakönnyű feladatok megoldásánál bármi bonyolultabbat bevállaljanak. Itt is futottak vagy három-négy kört, de az eredmény magáért beszél. Mostanra 10x akkora az internet sebessége itthon is!

No persze ez az idei első bejegyzésem is... Azt hiszem, hogy emellett az életvitel mellett nem fér bele a túl sűrű blogolás. Munkalkoholista lettem akaratom ellenére... Intravénásan kapom a feladatokat folyékony és légnemű halmazállapotban.

Mindezek ellenére még mindig eltökélt vágyam, hogy a napi 12-15 órai munkát lecsökkentem mondjuk úgy 10-re. Azzal már elégedett lennék.
Bár tegnap fél 6 óta újra kerek a világ (amióta megjavította a doktorbácsi a letört fogamat), és egészen elégedettnek érzem magam. A mai napsütés meg egyenesen tökéletes volt a hosszú-hosszú szürke napok után. Persze a héten is volt már hasonló jelenség, de hát akkor a monitorba kell bámulni, nem nagyon van lehetőség az időjárásnéző állomás műszereire pillantani.

Egészen meglep egyébként a mai közérzetem, úgyhogy most gyorsan dobok fel egy képet a tavalyi san franciscoi nyaralásról. Mostanában nem csak azért jut eszembe naponta többször is, mert pont most van egy éve, hogy ott jártunk, hanem mert ez a kora tavaszi napsütés, amikor beindul a természet, szerintem örökre azt a hangulatot fogja visszaadni nekem...

BÚÉK!

Hamarosan megkezdődik az első munkanap, és lassan senki sem emlékszik már a karácsonyfa fényére, az ünnep meghittségére...

Mellesleg ez az első bejegyzésem fél év után. Először fontosabb volt egy könyv a teraszon a nyári éjszakákon, később már a munka és az orosz tanfolyam töltötte ki minden időmet. Zűrös egy időszak volt. Az orosznak vége, de a munka nem lesz kevesebb, úgyhogy nem leszek idén se időmilliomos.

Ha egy valamit meg akarok fogadni erre az évre, az az, hogy úgy tervezem, hogy január 2-án ne kelljen dolgozni menni. Meglátjuk, mi lesz belőle. Ez persze nem tűnik túl nagy kérésnek, de a helyzet kaotikusságára való tekintettel annak nyilvnánítom.

Úgy gondolom, hogy a 2012-es stagnálással szemben ez az év a változások éve lesz. Már kapásból az elején.
Hogy ez jó vagy kevésbé jó lesz, talán beszámolok róla (ha addig nem találok valami megfelelően béna kifogást arra, hogy még egyszer fél évre eltűnjek az internetről).

BÚÉK!