Idejét sem tudom, mikor írtam utoljára... pedig izgalmas 2 hónapom volt. Mindenféle készülődés, majd részvétel kellemesebbnél kellemesebb eseményeken, csak sajnos olyan kevés szabadidőm maradt, hogy az nem volt elég szinte semmire.
A nyárelő egyik legjobb napja az volt, amikor Zsófi leánybúcsújára Orsival egy fantáziadús fényképalbumot állítottunk össze. Persze nem a szkrepbuking volt a poén az egészben, arra majdnem bárki képes. Azokat az időket idézte vissza, amikor a nyári szünetekben csak alkottunk és alkottunk Orsival. Akkor megállíthatalan volt a kreativitásunk, akárcsak most.
Aztán pesze ott volt Zsófi leánybúcsúja, amelyről vegyes érzelmekkel távoztam. Sokat segítettem a szervezésben, szívügyemnek éreztem azt, hogy az este jól sikerüljön, ennek ellenére nem sok ötletem került hasznosításra.
Az esküvőre megvarrtam az első ruhámat (a minap az Artz modellben pontosan ugyanolyan szabású ruhát láttam... 30 ezer Ft-tal drágábban...). Nem sokat aludtam az esküvő előtti nap, a ruháért hatalmas karikákkal fizettem. A szemem alatt...
Meglepetésemre maga az esküvő, pontosabban a lagzi - függetlenül erkölcsi nézeteimtől - tetszett, remekül éreztem magam. Ebben nem kis szerepe volt a zenekarnak, akik nagyon tudtak, no meg a lampioneregetésnek, amelyet fiatal és idős egyaránt élvezett.
Másnap megünnepelte a rokonság a nagybátyám 70. szülinapját. A pihenés ismét elmaradt, ugyanis egy komplett ciányzenekar (cimbalmossal!) húzta a talpalávalót.
Voltam meglepi szülinapon (baki: mire az ünnepelt megérkezett, leégtek a gyertyák, köszönhetően egy esőfelhőnek, ami miatt a díszvendég késett), egy ballagáson, a Balatonnál, Velencei tónál, piknik a Kopaszi gáton.
Egyvalami nem jött össze: a szabi. A ház majdnem ugyanúgy áll, mint egy éve, amikor megvettük. Épp csak a festés van kész. És még azt mondják, hogy a kormánytisztviselői szakma nyugdíjas állás!...
Várom már a szeptemberi nyaralást...