Öngól

Én: Úgy sajnálom szegény öcsémet, hogy nincs egy normális nője...
D: Miért? Nekem talán van???

Az első sztupa

Miközben hazafelé jöttünk vidékről, az út mentén pihenésképpen megálltunk egy arra járó sztupánál.
Mivel én nem tudok sokat semmit az efféle létesítményekről, örömmel ugrottam ki a kocsiból.

A szent helyen kicsit átjárt a buddhizmus szelleme. A megvilágosodás azért távolabb van, de olyan jó nyugi volt ott. A szentély járt, én is körbejártam (orvosi javaslatra az óra járásával megegyező irányban illik), és közben jókívánságot is lehet küldeni. Megtettem.

Azt nem tudom, hogy a világbéke rajtam múlik-e, de ott tényleg kicsit lecsillapodott háborgó lelkem.

Komolytalan konyhakert

Az elmúlt hét a szorgos hangya üzemmódban telt, "sok" szabival, kevés munkahelyi munkával, annál több kertivel.

Épül és szépül a kertünk, jelentem. A hosszú hétvége programjai között szerepelt, hogy a görnyedő kerítést javarészt megszabadítottam az erdei iszalag áradattól, amlyet a föld színéről is száműztünk később. Néhány tuskó, erdei magonc és elhalt gally is áldozatunkul esett. Metszőollózásból erősödtem, hamarosan a metsző cukahara következik. Fényezésképpen mondva, mostanra elég jól bánok eme fegyverrel.
Vashiányom a kertből pótolom. Talán sikerül abból a néhány száz kiló rozsdás halmazból, amelyet előástunk az egyik dombocska mögül.
A lemosópermetezés is megvolt. Miközben Aput néztem, a szellemirtókra gondoltam. Csak nekik nem volt vagány sárga védőszemüvegük.

 Előtte














Utána



















Komolytalan konyhakert is kialakításra került: kb. 5nm-nyi, néhány év alatt szépen beállt gyepet sikerült a férfiembereknek néhány óra alatt feltörniük, Dinoszaurusz öccse felfedezte a panelen túli élővilágot (már megérte túrni, legalább megtudta, mi az a pajor), és a dughagyma, petrezselyem és sárgarépa próbajelleggel elvetésre került.

Az eresz fent van, nem vártuk meg, míg a munkások 5 hónap után sem jönnek ki, és a falmosás is szépen halad (0,5nm/óra). Nem tudom, ki festette olyan hányás bőr-korall-rózsaszín-bézs árnyalatúra, de soha többé ne tegye.

Volt egy darab munkanapom, de erre nem vesztegetek szót.

Költöztetésben is szintet léptünk: az Ewokszok a hatodikról a nyolcadikra emelkedtek, persze néhány km-rel odébb. Az új lakás olyannyira retró, hogy néhány kiegészítő egytől egyig itthon is megtalálható van/volt.

Elkezdtem festeni az első figurámat. A Kicsi Ewoksz rám bízta szabad kezet adva (nem is, mert nem engedte a világító narancs hajat), muhahahaha! Egyébként őstehetség vagyok asszem. De nem biztos.

Kiderült (most már a második és harmadik alkalommal játszva), hogy a távlatokban teljesen töketlen T-társaság (azaz a ZS-csapat...) mégsem olyan tökéletlen sajnos, de még van egy kis idő ennek ellenkezőjáről meggyőzni a KM-et. :)

Ennyit a múlt hétről, talán képeket is teszek fel, ha úgy tartja kedvem.

Korcsolya a lábamon

Ha már ennyire fáradt vagyok, álljon még a mai napon itt még egy bejegyzés a hétvégi koriról.

Az még csak hagyján, hogy a szezonban először, de utoljára húztam természetellenes bumfordi cipőket acélpengékben végződve. Ja nem, lábszárban végződve. Vagyis attól függ, honnan lesem. Vagyis mikor. Zakózás előtt vagy után. Nem mindegy, a jég ugyanis csúszik meg kemény, de nem síkosító (jesszus, ez rettenetes!).

Szóval nekiveselkedve Balatonfűzfőnek, mert ott volt egyedül elfogadható jég (a következő legközelebbi Novoszibirszkben van, csak nincs vízumom). Mellesleg mindenféle télbúcsúztató programmal várták a jónépet, meg önjelölt DJ-vel, aki korunk legrettegettebb lédigagáit és ihm-jeit tolta az emberek hallójárataiba. Azt hiszem, tanácsos lett volna egy, a gondjaimat, problémáimat megfogalmazó cetlit biggyesztenem a később elégetett kiszebábra, hogy az a téllel együtt isa por és homouvá váljék, de bízom benne, hogy azért elillannak. Szintén a téllel együtt.

Hű, de égő!

Aztán volt önkéntes és kevésbé önkéntes mártózás a csaknem nulla fokos tóban, szerencsére minket ez nem érintett pehelysúlyú kategóriánk miatt.

Pózoltunk a jégvitorlás előtt, és készítettem egy csomó kite-os fotót. Akkor látva őket feltett szándékom volt, hogy én is profi szinten műveljem. Ma már időm nincs rá.

A nap sütött, az élmény nagyszerű volt, a jég kevésbé. De ennek ez a rendje. Márciusban az ember már a bikiniállományát vegye számításba, ne a télikabátját. Egyébként a Balcsin úgysem koriztam még.

Jégvitorás közeledik

A jármű közelről

Kora tavaszi tájkép 

Játékra vár...
(a horizonton az a kék sáv már víz)



Ébredés előtt

Nyárra várva

Éljen minden bájos, szép Nő

Ma illatfürdőben keringtünk a folyosón, és széles vigyorral fogadtuk a bókokat.
Néha azért csak jó nőnek lenni, na. Bár a méh megvastagodott nyálkahártyájának leválásakor erről nem mindig vagyok meggyőződve...

Szóval ma estére virágboltot nyithatnék. Kaptam a munkahelyen az osztályvezetőmtől egy piros primulát (palliteráció! :)), egy modern gerberát az osztály férfitagjaitól (manapság tollal és tengeri csillagokkal adják, attól dizájnos), és egy milkacsokit az igazgatótól. Na meg hozzá járt a déltől való, munka alóli felmentés. Ehhez képest fél 9-kor jöttem el.
Vagy komolyan vehettem ezt a felmentést, és munkaidő után kezdtem el dolgozni, vagy még reggel szedtem be valami fogalmazásgátlót...

Persze itthon is várt egy kisebb virágbolt: rózsaszín jácint, rózsaszín minirózsa, sárga minitulipán (?). Utóbbira még nem sikerült rájönnöm, pontosan mi az. Mármint a faj. Növénytani ismereteimet pedig sürgősen frissítenem kéne. Botanika ápdét, csak két kalória! Este persze több, számolva a kimerültségi koefficienssel.

Asszem fáradt vagyok. Nem szoktam a vakvilágba hülyeségeket írogatni, most mégis! :) [és a folyosó falai még percekig visszaverik az elhaló őrült kacagást...]