Tu dú liszt, avagy nem minfen fehér, ami tennivaló

Kb. másfél hónapja kitaláltam ezt a bejegyzést, talán még aznap, amikor jött az a lehetőség, hogy utazhatok egy messzi-messzi galaxisba, de csak az utazás előtti hétvégén akartam megírni.

Olyan dolgokat akarok csinálni az alatt az egy hét alatt, amiket az amerikai filmekben látni:

• megfigyelni az amerikai populációt természetes közegében (és abból következtetéseket levonni) - mit csinálnak a hétköznapokon, milyen kocsikkal járnak stb...
• az utcán hot-dogot enni (amerikait, mi mást)
• a cable car csimpaszkodós részén utazni
• háromszög alakú kenyeret enni egy nagy parkban
• jól megnézni a Csendes-óceánt magamnak, és legalább egy lábfürdőt venni benne
• a hotelszoba nyitott ablakából kikiabálni, hogy "Jó reggel, Amerika!" (na ezt nem hiszem, hogy meg fogom tenni)
• egyetemet látogatni
• olyan városrészt is megnézni, ahol kevesebb a külföldi
• egy kicsit fejlődni angolból (jelenleg nem használom, és nem árt felfrissíteni a tudást... még sosem jártam angol nyelvterületen :))

Amit nem szeretnék:

• átrohanni az utca túloldalára, ahol csak akarok, függetlenül az autóforgalom nagyságától
• csak turistákat látni
• bőrig ázni egy nagyobb esőben
• köhögni és náthásnak lenni

Olyan dolgokat akarok csinálni, amiket egy átlagos és ostoba turista:

• legalább ezret kattintgatni a fotógéppel
• múzeummérgezést kapni  
• lejárni a lábamat, és megnézni mindent, amit csak lehet
• soksoksok szép viktoriánus házat és kevésbé szép felhőkarcolót látni
• beszerezni elektronikai cuccokat, ruhákat, könyveket, szuveníreket (meglátjuk ez utóbbin kívül mi jön össze...)

Szeretnék lerombolni vagy megerősíteni néhány sztereotípiát:

• Az amerikaiak dagadtak, kivéve a friscoiakat, mert ők sokat sportolnak.
• San Francisco a hippik őshazája - ez tény. De vajon vannak olyanok, akik nem tudtak túllépni a 60-as éveken?
• San Francisco a népek és melegek olvasztótégelye - meglátjuk...
• Tényleg annyira oktondiak (vagyis nem éppen egy Mensa népség), mint ahogy a filmekben látni (na ez az, amire biztosan nem fogok választ kapni, főleg az én angoltudásommal...)?
• Kíváncsi vagyok az hírös amerikai bücskeségre és optimizmusra (vajon egy hét alatt is megfigyelhető?).
• Tényleg olcsó a farmernaci és a McD vagy hasonló gyorskaja?

Mire jó egy szeles nap 2.

Tavaly kb. hasonló időben tettem egy megszólalásig hasonló bejegyzést. Ez idén sem szól másról, mint a  sárkányeregetésről! 
Tegnap nagyon jó szél volt, ezért újfent feldobtuk az égre a repülő alakú sárkit, és végre katica is megkezdte első szárnypróbálgatásait (mivel nem egy kis fajsúlyú egyed, ezért kisebb szélben meg sem mozdul). Sajnos nem sok sikerrel. Fejnehéz vagy szárnynehéz, de lehet, hogy a testével van a baj (túlsúlyos?)... Inkább a szélre fogom, akkor biztos nem sértődik meg.
Szóval gyorsan feladtam a próbálkozást, miután szerencsétlen azzal az idióta vigyorral a fején néhányszor belefejelt a sár közepébe...

Egyébként az utazási előkészületek kapcsán ismételten előreléptünk: kaptam új szép cipőt (pirosat :)), bőröndöt, az én kis netbookocskám kapott tartót (szinte kizárt, hogy szombatig varrjak neki védőruhát, úgyhogy most túl kell élnie egy hatalmas Hellokitty-fejes tokban... de legalább piros... és a hellokittységgel sincsenek különösebb problémáim, hacsak nem az, hogy  életkoromból adódóan nem illik szimpatizálni vele. :)).

Miután mélyebben is beleástam magam a san franciscoi létbe (ok, nem is, se jól hangzik), sürgősen beszereztettem egy olyan univerzális dugót, amely minden aljzatba jó.
Mivel azok ott az újvilágban a levegő hőmérsékletét is fahrenheitben mérik, az áram meg 110V, nem árt a legszörnyűbb aljzatokra is felkészülni...

A nap tragédiája: ismételten kinyírtam egy zoknit... e héten már másodszor...
A jövő hét tragédiája: kezdek náthásodni...

Még 10 nap ántil dö dzsörni

Bárcsak lenne időm egy keveset írni... Ma leveleztem a Lányokkal, és teljesen belelkesültem, hogy majd milyen jó kis útinapló-félét vezetek. Na persze a munka megint közbeszólt, fél 11-re értem haza.

jaj... szóval folyt köv...

Na rendesen kidőltem már a második sornál.

Hogy honnan szereztem be azt a mérhetetlen (mondom: emberi ésszel felfoghatatlan) információt, amely nélkül egy nagy semmi lennék SF témában?

• Mostanra áttanulmányoztam az útikönyv 2/3-át is , persze az még mindig lapokban hever...Itt meg e-könyv formájában.
• Olvastam 1-2 blogot a témában. Azt hiszem, a sanfrancisco.lap.hu-n láttam. No persze most azt is láttam, hogy mérhetetlen tudásomat az elképzelhetetlen kategóriába sorolom át ezen oldal tüzetesebb áttanulmányozását követően. Egy hét csak elég lesz...
• Az origo-n öcsém hívta fel a figyelmem erre a cikkre. Szerintem ő is rápörgött a témára. :))
• Szintén egy kellemes, magyar nyelvű, látnivalókat összegző oldal.

• CityPass is a must. No comment. Azért itt a San Francisco Card honlapja is. Nekem ez túl soknak tűnik. Minden tekintetben.
• Itt egy rakás térkép. További áttanulmányozásra, potenciális kinyomtatásra vár. Jé, egy biciklis térkép!

• What to do in San Francisco
• Occsó vagy ingyenes programok, egyéb olcsóságok, itt meg egy rakat kupon mindenféle látnivaló költségtakarékosabb megtekintésére - persze sok más infó mellett
• Muir Woods (sajnos a Yosemite túl messze van, de remélem ez a közeli NP bele fog férni abba a pár napba)

És ez még csak néhány a száz meg száz oldal, ajánlat, látnivaló közül!

Utazás előtt két héttel

Amerika! Még mindig nem tudom elhinni...
Most gyakorlatilag már minden szabad percem az utazás körül forog, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy lehet eltölteni egy zárt térben 10 órát. Méghozzá a levegőben!

Minden nap megnézem az időjárás-jelentést, és arról ábrándozom, hogy ott majd rüvidujjúban fogok ugrándozni. Kivéve, ha leszakad az ég, tájfun jön, földrengés vagy elnökválasztás lesz...

Az első pofáraesés egyébként akkor ért, amikor felfedeztem, hogy a könyvesboltokban nem lehet kapni SF útikönyvet. Egy olyan jelentéktelen kis településről, mint Las Vegas, bezzeg van! Igazából nem is értem, hogy kb. az egyetlen város, amelynek értelme is van az USÁ-ban, miért nem vonzó a magyar útikönyv-kiadóknak.
A második, hogy még mindig nem tudom, hol lehetne spirálozáshoz hozzávalókat kapni.
És persze nagyon remélem, hogy nem fogok megfázni addig, mert az lenne a háromamagyarigazság...

De addig is jócskán kihasználtam a budapesti hó - és egy kicsit a velencei jég - adta lehetőségeket, még ezen a hétvégén is rettegésben tartottuk a környék madarait visításunkkal.

Részt vettem továbbá egy művészeti projektben. Kíváncsi vagyok az eredményre, de valószínüleg a kimeneteltől függetlenül írni fogok egy keveset róla. Igazából mókás volt. Hiányzik a rajzolás...

Még három hét

Útlevél rendben.
ESTA rendben.
Repjegyek és szállás lefoglalva.
Útikönyv kinyomtatva.

A dolog logisztikai része kész.
Szóval vigyázz Amerika, mert már csak három hét, és meghódítunk!!!

Kutya hideg van

Eredetileg másról szólt volna a bejegyzés, a cím is más lett volna, de valahogy nem az én stílusom az élet értelméről merengeni. Pedig az utóbbi időben ismételten el kellett gondolkodni rajta... de azt nem most fogom kifejteni.

Pénteken hagyománytiszteletből kimerészkedtünk a Mangalica fesztiválra. Na nem mintha szíven ütne a sertésfajták élete és halála, de a hideg az tényleg hideg volt. Ebből következőleg nem mozgott ott sok ember. Vagyis jobban tették, ha mozogtak és bőszen emelgették poharaikat, mert máskülönben a sajtok mintájára betonkeménységűre fagytak volna.

A beígért nagy havazás szombat reggelig váratott magára, és az M7-esen haladva a táj egyre fehérebb lett. Egy nem túl vidám eseményre voltunk hivatalosak Balatonfűzfőre, ahol csak arra tudtam koncentrálni pomponos sapkámban (az alkalomhoz illőt kölcsön kellett adnom olyan Dinoszauruszoknak, akik azt képzelték, hogy a hóvihart kényelmesen el lehet viselni hajadonfőtt is), hogy minimális fagyási sérülésekkel megússzam a napot.
Kalandos volt este a hömpölygő hóesésben a hazaút. Még az autópályán is kiírták, hogy "Aki teheti, ne üljön autóba." De csak a ''Csúszásveszély"-re volt megfelelő betűkészletük azt hiszem.

A fentiek következtében csak vasárnap tudtam végigizgulni a zsűri bénázását és Juli tusáját Báthory Elizabeth-tel és a klónok támadásával (nem is hasonlítanak, hehe). A kolléganőmnek nem tetszett a számuk, de szerintem ennyira más volt, mint a mostanság divatos számok, hogy simán bejöhet még akár Európának is. Nem hiszem, hogy a magyar közönség megfelelően érett arra, hogy ne a Compact disco-t küldje a csudá... az isten háta mögé.

Ma meg bugos volt az egyik fűtéscső, és déltől nem volt fűtés az irodában. Nem hinném, hogy feltűnt volna, ha nem egy rosszul hőszigetelt tetőtérben dolgoznánk. Így kénytelenek voltunk előbb a távozás mezejére lépni. :)

A hidegre való tekintettel a mai szánkózás is elmaradt. De feltehetően lesz még legalább két hetem ezt bepótolni.

Tétova próbálkozás az új évben

Elszoktam már ettől... az utóbbi közel öt hónapban megint csak hallgattam és hallgattam.
Pedig ez az első bejegyzésem az én Picikémről! Ami nem más, mint egy miniatűr piros laptop. És már több mint egy hónapja csak az enyém! A következő egy hónapban sor kerül a kis ruhájának testre szabására is.
Szükség is lesz rá, hogy csoda csini legyen, hiszen bő egy hónap múlva jelenése lesz egy igen távoli országban. :)))
Hétfőn meg is érkezett az új útlevelem, amelyen még Magyar Köztársaság áll. :)