Ujjgyakorlatok I.

1. Vegyünk fel kényelmes álló testhelyzetet, a csámpázás is megengedett.
2. Jobb, esetleg bal vagy akár mindkét alkarunkat emeljük lazán fel úgy, hogy a kézfejünk mell- vagy vállmagasságban legyen, de legfeljebb az arc vonalában. Vigyázzunk, az ennél feljebb emelt kéz már a stréberség benyomását kelti, és általános iskolákban a magyarórán alkalmazott tornamutatvány.
3. Tenyerünket zárjuk össze a mutató és a középső ujj kivételével, amelyeket a lehető legnagyobb mértékben nyissunk szét. Figyeljünk arra, hogy természetellenesen kifordított tenyerünk minden esetben a minket néző objektív felé nézzen.
4. Fejünket biccentsük tetszés szerint jobbra vagy balra, és vágjunk idióta vigyort.

Az eredmény:

"V sign in Japan

The palm-outwards V sign is very commonly made by Japanese people, especially younger people, when posing for informal photographs. One account of this practice claims it was influenced by the American figure skater Janet Lynn during the 1972 Winter Olympics in Sapporo, Hokkaidō. She fell during a free-skate period, but continued to smile even as she sat on the ice. Though she placed third in the competition, her cheerful diligence and persistence resonated with many Japanese viewers. Lynn became an overnight foreign celebrity in Japan. A peace activist, Lynn frequently flashed the V sign when she was covered in Japanese media. Though the Japanese knew the sign from the post-World War II Allied occupation of Japan, she is credited by some Japanese for having popularized its use since the 1970s in amateur photographs."
(a kép és az angol nyelvű szöveg forrása: Wikipedia)

Egyébként amiről nem esik szó gyakran, az egy másodlagos jelentése a V mutogatásának Japánban.

2 = ni
az ujj (mint hosszú, hengeres tárgy) számlálószava = hon

Összeolvasva: Nihon, azaz Japán :)

Még négy hét, és irány Tokió :D

Szocsi maci

Most, hogy nem is olyan régen Szotyi Matyi (erről kicsit lentebb) elfújta az olimpiai lángot, és elmorzsolt egy könnycseppet, valahogy át tudom érezni ezt a szentimentálisan nyálas szituációt.
Kicsit mindig összeszorul a szívem, mikor kialszik egy láng.




Idén persze nem tudtam olyan naprakészen követni a közvetéseket, mint nyolc éve (valószínűleg négy éve is sem, mert szinte semmire nem emlékszem a vancuveri játékokról).
Legtöbbször csak a napi összefoglalókra értem haza, amibe rendszerint bele is aludtam. Nyolc éve külön bejegyzést szenteltem a hokinak, most kb. egy percet láttam belőle, a másik négyet átaludtam.
A síugrás telesen kimaradt most nálam, és a sífutásból - kövezzenek meg, de szeretem nézni - sem láttam eleget.
Hát, igen... A jómunkásemberség, és az aránylag alacsony óraszámú közvetési idő nem kedvez a sportközvetítések figyelésének.



No, de szerencsére a láng újra kigyúl, és a világkupa-versenyeket szerencsére közvetíti az Eurosport.



És hogy miért Szotyi Matyi lett a beceneve az olimpia egyik kabalaállatának?
Kaptam (ok, igazából örökbefogadtam) egy eredeti kabalafigurát Oroszországból - természetesen orosz mezben (szemléltető ábrát lásd alább), és elkereszteltem a roppant fantáziadús Szocsi Macinak.

Apu félrehallotta a nevét, hát így lett Szotyi Matyi...

Ez vagyok én

Számkivetett
Alávaló
Kétszínű
Kibeszélős
Behódoló
Konfliktuskerülő
Önbizalomhiányos
Rossz munkaerő
Hasznavehetetlen
Semmirekellő
Kishitű


Rossz ember.




Ez vagyok én. Nem érzem magam többnek, még ha a maradék 14 órában, amelyből lejön 6 óra alvás (ma már csak 4), próbálnak meggyőzni ennek ellenkezőjéről...


És kényszerteni akarom magam a blogolásra...