Japán - 11. nap

Na végre normális billentyűzet!


Szóval a mai napon azt találtam ki, hogy menjünk Hakoneba. Ez a település az onsenjeiről és a fekete kacsatojásairól híres, de igazából azért jöttünk, mert innen egész közelről látszik a Fuji.


Végül az egész nap egy nagy utazás volt, mert az útikönyv leírta ugyan, hogy szállj fel a metróra, és menj a shinkansennel Odawaráig, majd onnan Hakonebe, no de ott még korántsem volt vége a történetnek!
Hakonebol egy fél órás vonatút vitt Goraba elég vicces útvonalon, ugyanis két olyan megálló is volt, ahol véget értek a sínek. A vonat ekkor visszaindult az addig megtett úton, majd néhány méter után ment tovább.
Goraban az emberek általában fellszállnak a cable carra (nem, nem olyan, San Franciscoban). De olyan zsúfolt volt az, amelyik bevárta a vonatot, hogy inkább gyalog indultunk neki. Egyébként tök rövid utat tesz meg, cserébe elég drága (420 yen/fő/út). Végül gyalogosan kb. 35 percet sétáltunk fel, és közben élveztük a tájat.
Kicsit a János-hegyhez hasonlítható az élmény.


No de itt jön a lényeg. Egy libegő (vagyis felvonó - teljesen zárt kabinok) visz még magasabbra a cable car végállomásáról, amelyből kitűnő kilátás nyílik a Fujira és a tóra, amelyen giccses, régimódi kalózhajók viszik az utasokat oda-vissza.
Az út borsos, de az élmény megfizethetetlen.
Amg vitt fel a felvonó, néhol még havas volt a talaj, elmentünk egy kénbánya felett, és egyszer át is kellett szállni. :)


Magánál a tónál nem időztünk sokat, mert nagyon hideg volt ott a völgyben, és nem is volt mit csinálni. Kb. egy egy órát maradtunk ott, mert későre is járt, és indulni kellett vissza.


Hazafelé majdnem ugyanazon az őtvonalon jöttünk: felvonó, séta, Gora-Hakone vasút, viszont Hakonebol indult egy gyorsvonat, ami bevitt egészen Tokió Shinjuku állomásáig.
Itt még jó háromnegyed órát metróztunk, mire legfőbb hadiszállásunkhoz értünk.
Este olyan helyen voltunk, ahol az ember magának sütögetheti a húst az asztal közepén lévő faszenes grillen.


Mivel a holnapi nap az utolsó napunk, már csak Tokióban bóklászunk és relaxálunk.

Japàn - 10. nap

Koran keltunk,  mert f8kor mar indult is a shinkansen Hiroshima fele. Onnan meg kellett tovabbi fel orat vonatozni Miyajaig, ahol komp vitt el ahhoz a kapuhoz, ami csak ugy all a tengerben, es tobbet egyelore nem tudok rola. Mindenesetre piros es nagyon hires.

Kozben tobbszor eleredt az eso, es borzasztoan lehult az ido. Akozeli szentelyben veszeltuk at a legnagyobb esot, ahol egy tradicionalis eskuvo is zajlott.

Mikor vegre megint kisutott a nap, felfedeztuk a kornyeket,es ebedeltunk egu jot. En tengeri angolnat, Dino Onomichi rament, ami messze foldon hores es leginkabb hasonlit a huslevesunkhoz.

Delutan villamossal beutaztunk Hiroshimaba. Ott megneztuk a Bomb domot, az egyetlen epuletet, amit meghagytak az atombomba tamadas utani allapotban, majd megneztuk a kiallitast is.
Felkavaro es megrendito volt.

Este keson ertuk haza, igy ezt a bejegyzest mar a Romancecarrol irom, ami Hakonebol visz hazafele minket.

Japàn - 9. nap

Ma volt ittartozkodasunk legesosebb es leghidegebb napja. Ennek ellenere Onomichibol atkompoztunk egy szigetre (ez kb. 2 perc es 100 yen volt), ahol felvettuk Tomoko apjanal a kocsit, es elautoztunk a kozelben levo latvanyossagokhoz. Igy jutottunk el egy shinto templomba, ahol helyi szokas szerint imadkoztunk, majd megneztuk a japanok altal sem ismert csodalatos fegyver- es szamurajpancel gyujtemenyt, majd egy tengereszettel kapcsolatos kiallitast is megneztunk.

A kovetkezo megallo egy olyan muzeum volt, ahol a szamuraj kalozok eletet mutattak be. Fel is lehelyett probalni nehany pancelt. Nana hogy eltunk a lehetoseggel. Itt ebedeltunk is, en spec sult halat.

Majd folytattuk utunkat egy hosszu hidon at, de ekkorra mar annyira rossz fordult az ido, hogy nem lett volna ertelme felmenni a kilatoba.

Visszafele felszedtuk Tomoko apjat, es egyutt elmentunk vacsorazni. Volt tempura, szusi, friss hal, miso leves, omlett, valami minihalas salata es desszertnek mandarinos mochi.

Haminden jol megy, holnap jo ido lesz. koran kelunk es iany Hiroshima.

Japàn - 8.nap

Kioto letudva, most mar a shinkamsenen ulunk utban Fukuyama fele.

A mai napra igen retek idot vetitettek elenk a japok idojosok boruval, esovel. Ahhoz kepest volt minden: felho esovel, napsutes esovel, de leginkabb sok-sok napsutes.

A csomagokat ledobtuk a palyaudvaron, es ismetelten nyakunkba vettuk a varost. Elsookent a sogun fohadiszallasat neztuk meg (Nijojo kastely), ahol nem lehetett fotozni, de a padlo minden lepesnel megcsikordult. Ez szandekos konstrukcio, nehogy meglepje egy kisebb hadsereg a bentlevoket.

Ezt kovetoen egy szep parkban elfogyasztottuk ebedunket. A csaszari kastely talalhato itt, de mint kiderult, elozetes regisztracio kell a belepeshez.

Igyhat tovabb buszoztunk egy ujabb kotelezo elemhez, a Kyomiudera templomhoz, ami egy domboldalban all. A kilayas gyonyoru volt.
Elidoztunk meg nem keveset a kozeli szuvenireseknel, majd bebuszoztunk Gionba, hatha latunk meg valamit a csereszmyefakbol a folyoparton. Persze megint csak sotededesre ertunk oda.

Kiotoi tartozkodasunk megkoronaztuk meg s Yodpbashi aruhaz jatekosztaluan valo nyaladzassal, most pedig hamarosan megerkezunk mar.

Japàn -7.nap

Ma gyonyoru volt az ido, igy nyakunkba kaptuk Kiotot,  es felfedeztuk egy reszet. Az egynapos buszberlet megvàsàrlàsàt kovetoen elbuszoztunk az Aranytemplomhoz (Kinkakuji). Ott a templom es a park megtekintese utan Zotya ajanlasara megittunk egy zold teat. Olyan finom edesseget adtak hozza, amelyet Japanban meg nem ettem.

Ezt kovetoen elvonatoztunk a varos majdnem szelen levo bambuszerdobe. A rengeteg turista mellett ifju hazasok is fenykepezkedtek. Utkozben beszabadtunk neheny szuvenires boltba. Az evopalcikas boltban kb fel orat tanakodtunk, melyiket valasszuk a tobb szaz fele kozul...

Miutan kinezelodtuk magunkat a bambuszoknal, elbuszoztunk a Filozofusok setanyat megnezni. Az ut ketoldalt tele van most viragzo cseresznye el, meg turistaval, meg kimonos csajokkal. Ha mar itt voltunk,megneztuk az Ezusttemplomot (Ginkakuji).

Bevasarlassal vertuk el idonk nagy reszet,majd visszabuszoztunk Gionba, ahol egy folyoparton uzsonnaztunk.


HOLNAPRA A CSASZARI KASTELy, majd estig ami meg belefer, utana shinkansennel Hiroshima prefekturaba. Az egesz hetveget ott toltjuk Zotyaekkal.

Japàn - 6. nap

 Shinkansennel utaztunk kicsivel tobb mint 2orat. A Fuji ilyen kozel volt. Megneztunk a vasutallomas kozeleben ket hatalmas buddhista templomot, sakuranezes kozben ebedeltunk egy parkban, majd a szallas elfoglalasa utan megneztuk Gion negyedet, ami tobzodik teahazaktol.

Eleg nagy tomeg volt ott az utcakon, nekem ez csalodas volt. De persze az egesz varost nyugisabbnak kepzeltem. Angol nyelvu vagy latin betus terkepet nem nagyon talaltunk, a metrojegy vasarlasa is gondot okozott. Nem volt angol nyelvu menuje. Egy kedves helybeli segitett nem tul rozsas helyzetunkon. Nehany ev japan tanulas azert jol jott volna meg...:)

A szallasunk eleg jo, kozel van mindenhez.

Japán - 5. nap

Szép, napos, néhol felhős időre ébredtünk, hozzáteszem nem túl korán. Mire eljutottottunk a császári parkba, már dél is elmúlt. Ott sétafikáltunk egy keveset, és felfedeztük a tökélatas hanamizó helyet. Egy füves rét, körbe szegélyezve cseresznyevirágokkal.


Követtük a többi japók (és néhány magyar) példáját, és letelepedtünk az egyik fa közelébe. Ott elővettük elemózsiánk egy részét, és a tökéletes zent elérve befaltuk. Majd nézelődtünk, pihentünk még vagy egy órát.
A japókok az ezen szakaszában előszeretettel jönnek ki ide a környező irodaházakból, és fogyasztják el ebédjüket a hulló szirmokat nézegetve (igen, néhol már hullatja virágát a cseresznye).


A parkból kiérve kinéztünk magunknak egy templomot a közelben (értsd 20 percre metróval, amiből 500 m-t a föld alatt gyalogoltunk, hogy elérjük az állomást). Mint kiderült, nem a külföldi turisták első számú kiemelt látványossága, a legtöbb ott tobzódó helybeli volt. A templom szintén körbe volt ültetve cseresznyével, így a gyönyörűség láttán a sírás kerülgetett. :)


Majd visszatértünk Akihabara negyedbe (a high-tech cuccok fellegvárába), ami innen egész közel volt. Az útikönyv leírása alapján megkerestük azt a boltot, ahol 5 szinten át csak mangafigurák vannak. Az az igazság, hogy 99%-áról még csak nem is hallottam az ott lévő babáknak (hihetetlen, hogy van élet a Naruton, Dragonballon túl is).
Szerintem vagy két órát töltöttünk el a boltban, de a végén már nem fogta az agyunk a szem által küldött infókat. Így történt, hogy a sok csodás tárgy közül mindössze egy 150 yenes kis kulcstartót vettünk...


Ezt követően visszaténferegtünk ugyanabba az áruházba, ahol a fotógépet vettük, ugyanis kellett néhány kiegészítő hozzá. Meg persze a játékrészleget is meg kellett nézni újra, tüzetesebben. A modelleknél már tócsában folyt a nyálunk. Volt mindenféle robot, Nausikaa, japán templomok, és már fogalmam sincs még mi.
Az itt fellelhető dolgoknak kb. 5 %-a jelenik meg egy nagy anime találkozón Pesten...


A nap végén nyugati stílusú vacsorára pörögtem rá (kicsit besokalltam a sok új íztől). Valami nagyon finom, porhanyós, panírozott, sajttal töltött husikát ettünk káposztával, amihez persze egy tál miso leves és rizs is járt (e két utóbbit utántöltötték, amennyiben az ember úgy kívánta).


A hét további részében Kiotó és Hiroshima lesz a program. A laptop itthon marad, úgyhogy csak címszavakban jön a további beszámoló.