Parasztfitnesz

Nem az a fajta ember vagyok, aki képes lenne félmaratonokat futkorászni végtelenített szalagokon, miközben a hazafelé autózó jómunkásemberek a popsiját fikszírozzák az üvegfalon át.

Mivel munkakörömből adódóan a számítógép előtt végzett munka nehezen helyettesíthető tánclépésekkel, alternatív mozgási formát kellett kitalálni, ami se nem biciklizés, se nem jóga. A megoldást jelen pillanatban a rollerezésben találtam meg.

Egészen szorgalmatosan járom a város egyes részeit alkalmasint - amikor persze a sofőr nem jön értem (ejnyebejnye).

Pénteken is hajtottam a gépet a Margit hídon, egy busz diszkréten elsuhant (volna) mellettem, ha nem lett volna akkora a dugó. Szóval miközben diszkréten elsuhant, még diszkrétebben rám dudált - legalábbis azt hiszem. Ezt követően elsuhanék mellette, mintegy visszavágva a lóerőknek. Mikor másodjára beért a busz, újfent vakkantott, és robogott a Parlament fél utasaival.

Hogy folytassam izmosodásom eddig igen rövid történetét, a rollerezés után intenzív takarításba fogtam, majd arra a napra szépen ki is purcantam. Másnap és harmadnap már a ház és a kert csinosításával gyúrtam: ásás, locsolókanna hordozás, ültetés, ágvágás... ééés... életemben először füvet nyírtam! (A srácok meg a támfal alapját betonozták) Jelenleg mozdulni is alig bírok...

Háttérben az internet

Kezdem feladni, hogy ezt a blogot valaha is képekkel dobjam fel. Aki nálunk rosszabb sávszélességét produkál Budapesten, az nem létezik.
Ideje lenne néhány orosz káromkodást megtanulnom, mert a magyarokat úgyse hallják meg az illetékesek (akik nem a közvetlen közelemben élők).

Ma különben is ilyen esős hangulatom van...
Furcsa, de nem gondoltam volna, hogy a munkahelyen egyszer nem a sok munka miatt lesz rossz kedvem, hanem a környezet miatt. Széthúzások, fikázások, sértődések, haverok és annak hiánya. Persze mindig van kit kibeszélni (hol nem), de mostanra lemorzsolódtak azok az emberek, akiket érdemes volt, és azokat kezdik pedzegetni, akik néha nem is érdemelnék meg. Hangsúlyozom, néha.

Aztán persze én fogok következni (hacsak már most nem vagyok terítéken), úgyhogy jobb is, ha befogom a szám, és belemeredek a képernyőbe...

Sziklakertecske

A Föld napja alkalmából mi másról is írhatnék, mint a sziklakertecske kialakításáról, vagy valami nagyon hasonlóról.
Persze tegnap kezdtem az első mondatot, és kb. ott el is akadtam fáradtságból kifolyólag. Mintha képeket is szerettem volna feltölteni, de a párhuzamosan az ásítozásokkal és a sávszélességet illető szitokszavakkal az már a múlt homályába vész.

Múltkor virágvásár volt a munkahelyen, és elég rendesen be is szereztem mindenféle földi jót, már ami egy támfal felvirágoztatását illeti. Sajnos a hétvége igen rövid volt, viszont annál tevékenyebb, hiszen most már a szabad földben fognak sorvadozni a növénykék, és nem a cserépben.
Egy kis esőt, bitte!

Íme a támfal és a belevalók

Felturbózott egyentrikó

Az ember néha örül, ha kreatívnak tartják a barátai. Iyenkor megkeresik, hogy feliratozzon egy adott fekete egyentrikót (amit nem is olyan könnyű beszerezni, mint az ember gondolná, tekintve, hogy kb. a hatodik üzletben találtunk rá).
Mindenki szerint jól sikerült, lábaim elé vetette magát, aki csak látta, irigykedtek kézügyességemre, amire én csak lesütöttem a szemem, hogy á, nem is olyan nagy dolog ez.

És tényleg nem az. A felirat adott volt, nekem csak írni kellett a mellékelt ábra szerint:

Arra azért kíváncsi lennék, mit szólt hozzá az ünnepelt... :)

... a fehér textilfilccel további terveim vannak... remélem, nem szárad be a megvalósításig...

Magyar szájba magyar rizsa

Korábban már említettem, hogy részt vettem egy művészeti projektben. A feladat logótervezés és szlogen kitalálása volt, elég rövid határidővel. Hogy melyik cég, azt nem részletezném...

Annak ellenére, hogy egy hetet volt időm (időnk) gondolkozni rajta, már első nap kitaláltam a logót, és bármennyire is ötleteltem a későbbiekben, nem jutott eszembe jobb, pedig a téma sok verziója megfordult a fejemben. Végül az első nap éjjelén eszembe jutott ötlet három variációját küldtem be.

A legjobb logókra lehetett szavazni is, de pont akkor voltam Amerikában, és onnan nem lehetett elérni az adott oldalt, szóval, fogalmam sem volt, hogy beszavazásra került-e egyáltalán a rajzom.

Az "eredményhirdetés" után meg is lehetett tekinteni a pályaműveket. Nem igazán vertem nagydobra, hogy pályázok, szóval a közvetlen közelemben sem tudták/tudják, leszámítva azokat, akik nem érdekeltek a témában. (Jaj, most rébuszokban beszélek, de szeretném, ha ez így is maradna a "nagyközönség" számára)

Végül természetesen nem került be a logóm a nyerő hatosba, amelyek közül választani lehetett, de talán nem is baj. Elég profi munkák jutottak be, kár, hogy mind variáció volt egy témára. A látszat kedvéért odaraktam volna még párat más munkái közül is... csak, hogy legyen versenytárs...
De mindegy is.

Az elején azt gondoltam, hogy majd benyújt minden lelkes jelentkező egy tervet, és akkor egy profi csapat azt jól megdizájnolja. Mert ugye arról nem szólt a kiírás, hogy fikszundfertignek kell lennie annak a nyomorúságos képnek. Dinoszaurusznak köszönhetem, hogy legalább vektorosan sikerült megalkotni a logót, és annyira nem mulatnak rajta, mintha kockás papíron, színes ceruzával rajzolgattam volna oda valamit.
Amit mások csak szánalmasnak tituláltak... Sajnáltam az illetőt: elítélték azért, mert nincs Photoshopja, vagy nem ért a kezeléséhez?

Egyébként voltak olyan képek, amelyekben láttam fantáziát, bár egyik sem érhetett a nyerő nyomába se. Ennek megfelelően a logótervezés mint életcél kihúzva.

A szlogenekről tényleg csak röviden: a későbbi nyerő szlogen szintén eszébe jutott Dinókának ötleteléskor, de elvetettem elég gyorsan, mivel egy csomó cikkben és tanulmányban láttam. Végül nem javasoltam jelmondatot egyáltalán. Most sem vagyok meggyőződve arról, hogy nincs-e levédve valahol a szlogen, bár eddig még senki sem sivítozott szerzői jogokra hivatkozva.

A címadó pedig egyike a sok ostobaságnak, ami eszünkbe jutott a tervezés fázisában. Komolyan mondom, fél napot röhögtem rajta... :D

Az idei nőnap

Tudom, tudom ezer éve volt már, de mégis... egy hónapja várok rá, hogy megmutassam, és mégis mindig kiment a fejemből...

Pont akkor voltunk kint San Franciscoban, és ezáltal lett emlékezetes. Meg persze attól, hogy idén nem virágot kaptam, hanem Apu és öcsém SMS-eit az Óhazából, Dinoszaurusztól meg őket (már itthon a munkatársaim csokival leptek meg):

Önös életrajz

Tegnap aktualizáltam (volna) az önéletrajzomat. Négy év után először...
Milyen mázli, hogy nem munkakeresés céljából. :)))

Bár tegnap már a hajam téptem. Három órányi kereséssel sem találtam meg a régi verziót, a nálunk fellelhető elektronikai eszközök nagy részén nincs szövegszerkesztő, és még értelmes képet is kellett rólam készíteni (az előző még az egyetemi tablóképem... na, azon tényleg jól nézek ki, talán még az unokák is meg fogják nyalni a szájuk szélét :))).
Végül az idegösszeroppanás határán meglett a tápkábel, felbőgött a régi gépem, és tádá! Ott fél perc alatt találtam egy használható verziót. A kép is elfogadhatóan sikerült, szóval szavam sem lehet, leszámítva azt, hogy ezzel ment el az egész este.

Node nem kesergek, mert inkább százszor egy aktualizált önéletrajz pályázatbeadás céljából, mint munkakeresésre. És ez nagy igazság, még ha nem is röppen coelhoi magasságokba.

Poszthúsvét

Döbbenetes, hogy az embernek mennyi ideje jut minden másra, ha épp nem a munkahelyén kell lebzselnie.

Pénteken már délben szélnek eresztette a népet a jószívű főnök. Ezután bejártam így Húsvét előtt vagy három kreatív boltot és a fajátékost, továbbá a társasjátékos boltba is beugrottam előre megfontolt szándékkal, névnapi ajándék vásárlás céljából. Olyan játékot szerettem volna választani, amivel én is szívesen játszom, és nem maratoni hosszúságú, megjegyezhetetlen szabályokkal.

Ezek után kipróbáltuk, hogy léteznek-e még a rollerező izmaink a hosszú tél után (igen, de még élesztgetni kell), és még egy Nagyipalira is futotta az időből. Ja, és akkor még csak öt(!) óra volt. Egyszerűen hihetetlennek tartottam.

Néha igazán okosabban is ki lehetne használni a napokat, mint ahogy én most teszem... De ez egy másik történet...

A Húsvét ezzel párhuzamosan nagyon jól telt, csak rövid volt, és a takarítás részét is kihagytam volna szívesen.
Degeszre ettem magam sonkával és tarjával, tojással és mindenféle friss zöldséggel.
Voltunk moziban (tavaly szeptemberben voltam utoljára, úgyhogy nekem nagy élmény volt). A film után kíváncsi lennék az alapjául szolgáló regényre is.
Névnapoztunk: jobb híján Dénes napon tartjuk Dinóka névnapját.
Kipróbáltuk a társast.
Hellókittis locsolókannából kaptam meg a magamét, csak, hogy még egy évig ne fonnyadjak el.

Idén - hosszú idő óta először - valahogy tudtam időt szakítani egy saját kreálmányú képeslapra. Hiányzik a rajzolás...

Minden másra...

Nyílméregbékás sárkány: 23 dollár
Gyémántsárkány: 70 dollár

Próbaút a Balatonnál: megfizethetetlen

Nehéz őket kordában tartani