Rolleres Barbie

Tegnap több, mint valószínű, hogy Budapest legvagányabb csaja voltam...

... amint tovacikáztam az emberek között narancssárga rolleremmel.

Íme az én kis járművem pirosabb és tisztább tesója

Remélhetőleg nem hatott nagyon nyögvenyelősnek kívülről nézve, mert az út végére azért elfáradtam. Nincs kondim, na.
Először próbálkoztam a Margit-hídon átevickélni, de az még felejtős azon az 1 m-nyi széles úton. A Haller utcától a Blaháig már sínen volt a dolog, természetesen betartva a közlekedési szabályokat (piros lámpán nem megy át az ember, mert megbüntetik).
De ami a legeslegjobb volt (leszámítva a rám tapadt tekinteteket és nadrágot), hogy rajtam kívül 3, azaz három rollerost láttam még jártamban-keltemben (egyikük nagyon profin tolta, még bicajos maszkja is volt). Nem vagyok már egyedül... vagy csak ritkán járok a városban?

Gurulós szokásomat továbbra is szándékozom fenntartani. Igazából nem sokkal lassabb, mint a villamos, valamint közeleg a nyár, és ugyebár a löttyedt izmok a kritikus területeken nem túl bizalomgerjesztőek senki számára.

Előretolt Péntek13

Ez nem az én napom.

• A beléptető kártyámat még soha nem felejtettem el magammal hozni, ma sikerült.
• Egy fél váza vizet magamra öntöttem reggel, na meg a padlóra (bár az nem érintett érzékenyen).
• Hideg volt, és fáztam.
• Úgy általában figyelmetlen vagyok, elnézek, bénázok, ügyetlenkedek.
• Rengeteg a munka, és képtelen vagyok koncentrálni (Kérek egy embert most azonnal, aki dolgozik mellettem és persze gondolkodik is helyettem!). Pedig tegnap még az eszemben is volt, hogy valamit kéne dolgozni, és a hétvége pörgése miatt nem emlékeztem, hogy van munka...
• Azt hittem, már túl vagyok rajta, de még mindig fáj, hogy olyan emberek távolodtak el tőlem, akikkel kiskorom óta jóban vagyok.
• Nagy valószínűséggel elköltöztetik az igazgatóságot velem együtt (3 éve, amióta csak itt dolgozom, ugyanott ülök. Emberek jöttek-mentek, de én stabilan maradtam. Most egy nagydohányos szobát szemeltek ki nekünk többek között. Na én oda nem megyek!!!).

Mondjuk ezek csak apró bosszúságok, de ma lehet, hogy ezeknek köszönhetően hajnalban megyek ágyba... És nem, nem vagyok munkalkoholista.

Vége van már a hétnek

Két nap alatt annyi program gyűlt össze, mint máskor egy hónapban.
Miután lászas kutakodásba fogtunk a kollégákkal a nászajándék piacon, vettem néhány virágot, majd azokat lepasszoltam Apunak, majd rohantam megvenni a nyuszis borstörőt (igen, ez lett a nászajándék). Infarktusközeli állapotba kerültem, amikor a villamos nem jött, majd csak az Oktogonig demonstrációból kifolyólag. Miután kikerültem a fél várost, elértem célpontomat abban a pillanatban, amikor indulnom kellett volna, de azért csak beestem a leánybúcsú szervezőbizottsági megbeszélésre, bár eddig az ötleteim 10%-t láttam visszaköszönni.

Jelentős késést összeszedve érkeztem a Móriczra, majd azon kaptam magam, hogy már Szfváron vagyok egy anyáknapi műsoron. Tisztára olyanok voltunk, mint ... akik sokan vannak, és hozzák az egész pereputtyot erődemonstráció céljából.
Utána plázázás és fagyizás.
Este volt valami sörözés is, de nem nagyon emlékszem rá. Az egy dolog, hogy nem vagyok képes sört inni, de mostanra beütött a hajnalig tartó nászajándék-bortartó csinosítás mellékhatása is. Annyi bizonyos, hogy poénos voltam és fáztam.

Szombaton a kiadós reggelit az ajándék kísérőlevelével való bíbelődés követte. Majd úgy elment az idő, hogy Pest felé, menet közben kellett átöltöznöm (27 idegen igen, nem? :)). Amikor majdnem azt hittem, időben odaérek a szertartásra, az M0-on elkeztek dolgozni a jómunkásemberek. Állítólag a híd belsejében folyt a munka - a tájékoztató tábla alapján -, de én biztosra veszem a pókerpartit és a grillezést egy másik helyszínen.

Végül nem maradtam le sok mindenről, a menyasszony gyönyörű volt, a vőlegény hangja megilletődöttebb. Az ajándékokat lepasszoltuk, a kanárisárga Hummeren való távozást már nem vártam meg, a többi kollégával elszeleltem még a közös fénykép előtt...

... mert hivatalos voltam egy grillpartira. Na nem az M0-on dolgozó munkásokéra, csak otthonra. Anyu kitett magáért, muszáj bevágódni Dé apukájánál. Szerintem a halászlével sikerült.
Végül mindenki hazament, és a Mariska is befejezte a mosogatást hajnali fél háromra.

Akadnak napok, amikor szívesen pörögnék a heti hajtás megkezdése előtt. A mai nap nyugis volt.


Szeretem a valóságshow-k végét, amikor szép lassan lekapcsolják az összes lámpát, és pihenőállásba teszik a kamerákat...

És a mai Üzenet: "Mi a boldogság? Sok kicsi öröm." (bezzeg a szerzőjét már nem jegyeztem meg :( )

Egy jól sikerült alapozófestés

A: Látom, milyen szépen kifestetted a körmödet!
B: Jaj, de hát mivel fog az lejönni?
D: Idővel!

Lilitu

No, it isn't a T-mobile commercial. This is my first finished miniature painting I've ever made. Although she is a bad character in the game Malifaux her "dress" isn't "femme fatale" at all. Not even black or red, I'd rather call bridal. But this is the period of marriages, so why not?




Lilitu front





Lilitu back