Mit csinál az ember, ha épp nem a kiskertjének gondozásával tölti hétvégéjét? Megnéz egy kicsit nagyobb kertet.
(Ja, igen, eddig nem volt időm erre a bejegyzésre, mert mire odáig értem volna, már aludtam...)
Múlt pénteken szabit vettünk ki, mert vasárnapra már rossz időt mondtak, és különben is, kellett már egy kis pihenés a négynapos ünnep után. :)
Szóval tehetségesen kiszámoltam, ha tavaly ebben az időszakban ilyenkor virágoztak a rododendronok a Jeli arborétumban, akkor bizonyára most is.
No ehhez számológép és több se kellett, megnéztük, csak úgy igazolásképpen, hogy helyesek-e számításaim (általában nem, az érettségin is majdnem emiatt buktam az ötöst :)).
A rododendronok éppen a virágzás teljében voltak, az idő napsütéses, meleg (odafelé menet meg is mártóztunk a Balatonban!), nem voltak sokan, a levegőben virág/vaníliaillat terjengett, és úgy általában az egész nap tökéletes volt.
Elhatároztuk, hogy tartva magunkat az eredeti tervhez, Hévízen szállunk meg egy éjszakára.
Ha! És ott és akkor bilibe lógott a kezünk elég gyorsan. Az apartmanosok még akkor se adják ki egy éjszakára a szobákat, ha arra a hétvégére senki sem veszi ki...
Szóval miután körbejártuk egészségügyi séta gyanánt a belvárost, a tavat, még a kempingbe is eljutottunk, és fel voltunk készülve egy igen kényelmetlen éjszakázásra a kocsiban.
Már mentünk visszafelé, egy kicsit fáradtan és csüggedten, bebeszélve magunknak a kalandvágyat, hogy mekkora poén lesz, amikor szembe jött velünk a
Hotel. Elérhető áron, bőséges reggelivel, a kék tempolmmal szemben. :)
Másnap reggeli után megáztattuk reumás tagjainkat a tóban, és levadásztuk az összes szagolható közelségben levő tavirózsát. :)
Van Hévízen egy tök jó
fazekas, akinek a Vörösmarty téren is szokott bódéja lenni Karácsonykor, de persze az közelébe se érhet a műhelynek. Úgyhogy muszáj volt hazavinni egy kis szuvenírt. :)
Az út hazafelé szintén gyönyörű volt. Végig a Balatonparton!
