Japán - 3. nap

Az időjárásjelentés nem tévedett. Ma reggelre kelve a szél 45 fokban hordta az esőt (még, hogy hogy csak szitált).
Szóval vendéglátóinkkal elhatároztuk, hogy elmegyünk, adunk a kultúrának. Annál is inkább, mert még ők sem látták azokat a helyeket, ahova menni akartunk.


Első utunk a Shinagawa Aquariumhoz vezetett. Nem lett volna olyan rossz, ha kevesebb ordítozó gyerek van. Így azért kicsit levett az élményből. Volt delfinshow, amit nem néztünk meg (utólag kiderült, hogy 5 perces sem volt), víz alatti alagút, átlátszó padló, ahol látni lehetett a fókákat elúszni.
Az ajándékbolt meglepően olcsó volt, tele cukiságokkal, de önmegtartóztató voltam (igazából a bőség zavarában nem tudtam eldönteni, mit vigyek haza onnan), és szerintem jól választottam.
Utána benyomtunk valami husival töltött gőzgombócot, és folytattuk utunkat.


Négy óra felé hirtelen elállt az eső, és pár percre kisütött a nap. Ekkor már az Ueno parkban voltunk, ahol a tegnapi meleg hatására virágba borultak a cseresznyék. Zotya szerint kevesen voltak az eső miatt, szerintem kb. mozdulni sem lehetett a tömegben. Még magyar szót is hallottunk...


Viszont nem a cseresznyék miatt jöttünk, hanem a Nemzeti Múzeumba. Éppen Sakura Event volt, direkt előtérbe helyezték a cseresznyés holmikat. Lehetett gyűjteni pecséteket is, és a végén beváltani kitűzőkre. :)
A kiálltás nagyon szép volt, sokféle tárgyat gyűjtöttek itt össze (tekercsek, képek, buddhaszobrok, páncélok, kardok, kimonók, cserepek), a végén már szinte fel sem bírtam fogni ésszel, amit láttam.


Miután kijöttünk a múzeumból, már erősen sötétedett, de azért még megnéztük a cseresznyefákat. Alattuk emberek ültek nagyobb csoportokban, és beszélgettek, nevetgéltek némi ital társaságában. Ezt hívják hanaminak. Igen, a cseresznyefa virágzás nézésére külön szavuk van és régi hagyományuk...
Ezek a fák egyébként nem teremnek gyümölcsöt, csak szimplán szépek egy hétig... Ki érti ezt... Volt eszemben, hogy megreformálom Japán mezőgazdaságát, de Tomoko felvilágosított, hogy felesleges, vannak termő cseresznyefák is. :)


Múzeum után, kellően megéhezve elmentünk, és benyomtunk néhány yakitorit (saslik). Nagyon finom volt, de úgy érztem, hogy a bőr alatt több zsír van, mint a magyar sztenderd esetében. Persze nem csak ez volt a vacsora, volt még egy csomó más felfoghatatlan nevű húsétel is. De leginkább fasírthoz hasonlítható. És ami nagyon ízlett, az a tojásrántotta. Két falat mindössze, de annyira meglepő íze volt, hogy semmihez sem hasonlítható. Tomoko szerint ez a hozzáadott cukortól és szakétól van.


Holnap remélhetőleg meghódítjuk a a piszok magas Sky treet (ha nem lesz nagy szél).


Újabb tapasztalatok: tanultam három kanjit (koi, dolog, híd). Tomoko azt mondta, hogy minden kertben formára vannak nyírva a fák. Ezt különlegesen képzett szakamberek végzik, és sok gyakorlatot igényel. Ha csak hagynák nőni magukban a fákat, akkor már emberek azt hinnék, hogy lusták. És ezt ugye nem engedhetik meg a japánok maguknak.
Javul az angolom. Bárcsak a japánom is erősödne... Bár ma úgy tettem a könyvesboltban fizetésnél, mintha érteném, mit mond az eladó. Legközelebb talán teljes mondatban is válaszolhatnék, hogy kártyával fizetek...
Itt mindennek meglepő az íze, semminek sem olyan, mint amilyenre számít az ember (lásd édességek). És ez az, amit nem lehet jobban leírni...